Ez a cikk az október végi Narancsban jelent meg, ez itt egy kicsit hosszabb verzió. 

A szíriai El Babban egy évig tartottak a békés tüntetések a rezsim ellen, mielőtt a biztonsági erők brutális reakciója fegyveres felkelést eredményezett. A város azóta az ellenállás egyik bázisává vált, fejlett forradalmi kormányzattal. Helyszíni riport.

A forradalom akkor jött el El Babba, a körülbelül kétszázezres észak-szíriai városba, amikor Abdul Szálem Gizgaz, egy szabóságban dolgozó férfi 2011. február 15-én festékszóró spray-vel felírta egy épület falára, hogy „Rámi Maklúf takarodj!”. Rámi Maklúf a szír elnök, Basár Aszad unokatestvére és a szír állami mobiltelefon-társaság tulajdonosa, az országot 42 éve irányító szír rezsim egyik tagja és szimbóluma.

Origo

Még mindig magabiztos autokrácia benyomását kelti, pedig archaikus politikai berendezkedésével hosszú távon nem jut messzire.

Folytatás itt. 

Origo

Az újraválasztott amerikai elnök az első és legfontosabb dolga, hogy a költségvetési válságot kezelje, aztán pedig nekiállhat, hogy lendületbe hozza a gazdaságot. A külpolitika is számos csapdát rejteget, de a legfontosabb problémája ugyanaz lesz, ami eddig: az élesen megosztott politikai élet, valamint erős és obstruktív ellenzék.

Folytatás itt.

Ez a kép remek példa arra, hogy miért kell csínján bánni a fegyverazonosítással interneten keringő fotók alapján. Ez a fotó eredetileg úgy jelent meg a magyar neten, a hozzá kapcsolódó spekulációval együtt -- ld. alant --, hogy a htka.hu feltette az oldalára, hogy ez egy szír felkelőt ábrázol egy magyar karabéllyal. Ezt a képet vettem át én is. Valójában ez egy szunnita harcost ábrázol Tripoliban, ami Libanonban van. A fotó augusztus 24-én készült, és a Reuters készítette, itt van az eredeti. Ettől még persze érdekes lehet, hogy hogyan került hozzá magyar karabély, de a válasz nagyjából ugyanaz, mintha szír lenne: bárhonnan, az AMD-vel ugyanis televan a világ. 

Itt van egy fotó egy vélhetőleg szír felkelőről -- a környezetet elnézve talán Aleppo belvárosa lehet, bár az is lehet, hogy nem, és ez egy fontos körülmény, amire még visszatérek --, akinél jól láthatóan egy mindenféle extrákkal felszerelt AMD-65-ös karabély van. Ez egy magyar gyártmányú fegyver, a Fegyver és Gépgyár gyártotta évtizedekkel ezelőtt, a honvédségnél, a munkásőrségnél és a rendőrségnél is rendszeresítve volt -- sőt, talán a rendőrségnél még most is, ebben nem vagyok biztos. Az AMD-65 egy Kalasnyikov rendszerű karabély, fő ismertetőjele, hogy behajtható válltusa van, rövidebb a csöve (emiatt pontatlanabb), és csőszájfékes, ami a visszarúgást hivatott csillapítani. A relatív pontatlanságát ellensúlyozandó alacsonyabb a tűzgyorsasága, hogy ne ugráljon össze-vissza. Mindezek miatt ez nem egy igazi háborús fegyver, nem is erre tervezték, inkább ejtőernyősöknek és a különböző harcjárművek kezelőszemélyzete számára. 

A kép forrása a Haditechnika Kerekasztal (htka.hu). Azt sajnos nem tudni, hogy mikor és hol készült. Egyébként is csínján kell bánni a fegyverazonosítással ilyen random fotók alapján, a teljesen őszinte igazság az, hogy egyelőre én abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy a fotó valóban egy szír felkelőt ábrázol-e, ugyanis a képhez nem tartozik forrásmegjelölés, és a htka.hu cikkéből nem derül ki, hogy ki készítette, mikor és hol. Egyelőre elfogadjuk a feltételezést, hogy valóban egy szír felkelőt ábrázol, de megpróbálok a végére járni és majd frissítem a cikket.  

Hogy hogyan kerülhetett egy ilyen fegyver egy szír felkelő kezébe? A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a szír kormányerőktől. Az AMD-t a rendszerváltás előtt sokfelé exportálták, a Közel-Keletre is, Szíriába is. A Wikipedia bejegyzése szerint a szír hadsereg felszerelése között is megtalálható (ez persze nem egy betonbiztos forrás, de jobbat egyelőre nem találtam -- aki tud, írja meg nekem). Az is elképzelhető, hogy Irakból vagy Libanonból került át -- ezek az országok fontos forrását képezik a szír felkelőknél található fegyvereknek. A forrás pontos beazonosítása a sorozatszám ismerete nélkül lehetetlen, az AMD egy rendkívül elterjedt fegyver, amit a térség sok országában használnak, de másutt is. Afganisztánban például a rendőrség fegyvere ez, de Amerikában is kapható, félautomata változatban. Ami pedig a képen látható kiegészítőket -- optika, első markolat, kislámpa -- illeti, ezeket bárhol legálisan be lehet szerezni, akár az interneten is. 

Vasárnapi Hírek

Abdul Madzsdal Halebinak elég nagy szerencséje volt – vagy ahogy vesszük. A negyvenéves férfi normális életet élt a szíriai Midánban, nem messze Aleppótól, egy cég számviteli főnökeként dolgozott, amikor a polgárháború felforgatta az életét. A házát júliusban kisajátította a szír hadsereg, ami akkor éppen vesztes harcot vívott a kormányellenes felkelőkkel az Aleppót a török határral összekötő főútvonal nyitva tartásáért.

Folytatás itt.

Népszabadság

Farúknak óriási szerencséje volt. A barikádot, ami mögött rejtőzött, eltalálta egy tank, és egy repesz letépte az egyik ujját. Amikor lehajolt, hogy fölvegye, egy orvlövész kétszer is eltalálta, de csak a karján. Most begipszelve ül egy rokonánál a kanapén, és a vadonatúj, nagy képernyős mobiltelefonján nézeget szír háborús videókat.

Folytatás itt. 

Vagy Barcelona-Real Madrid? Nem tudom, de a lényeg az, hogy a kisvárosban, ahol laktam, nem messze Aleppótól, annyira izgalomba jöttek az emberek -- helyiek és újságírók -- ettől az eseménytől, hogy háború ide, forradalom oda, előtte való nap és aznap már szinte csak erről lehetett beszélni, aztán a meccs ideje alatt mindenki bezsúfolódott a nagy kávézóba, ahol volt egy nagy tévé. Vajon a kormányoldalon is ez ment? Elképzelem, hogy 90 percre abbahagyják az ágyúzást és leülnek a kis tábori tévé elé. Kabaré. 

Népszabadság

A kislány sérülése nem tűnik olyan súlyosnak – a karja alatt van átkötve gézzel –, de csak dülöngélve tud járni, sírdogál is, az anyjának néha támogatnia kell, nem is értem, miért nem emeli fel. A nyolcéves Amírát (nem ez az igazi neve) repesztalálat érte; az aknagránátot a kormányerők állásairól lőtték ki. Csak egy ez a több száz bomba közül, ami Aleppóra hullik mindennap.

Folytatás itt. 

World Politics Review

AL BAB, Syria -- There is clearly something improvised about the courtroom scene: The prison guard wears civilian clothes and holds an assault rifle. He and a prisoner pose with a wide grin for a visiting photographer. The court sits in a simple office room, in a building whose courtyard has been partially damaged by bombardment. 

Cont'd here.

Népszabadság, október 8.

A szír felkelő harcost Abu Hálednek hívják. A 29 éves fiatalember és társai egy nagy háztömbben foglalnak el állásokat Aleppo belvárosában. A kedves, európai stílusban berendezett, középosztálybeli lakások romjai közt üldögélnek, teát isznak, dohányoznak. Néha kipillantanak az ablakon az utcára, ahol éppen nyugalom van, csak egy szemközti ház faszerkezete ég egy korábbi összecsapás következményeként.

Folytatás itt.

Népszabadság, október 5. 

A felkelő mesterlövész mozdulatlanul, feszülten koncentrálva feküdt a szétszórt rongydarabok és a törmelék között, egy talán tíz centiméter átmérőjű lukon keresztül nézve le az alatta fekvő sikátorra. Amikor már úgy tűnt, soha nem mozdul meg, elhúzta a ravaszt; a lövés irtózatos csattanással robajlott végig Aleppo szűk sikátorain, felverve a port az apró kis helyiségben.

Egy kiegészítés a múltkori cikkhez, amit a Kommentre írtam az anti-Mohammed-filmes őrjöngésről. A modern muszlim düh fontosabb -- talán legfontosabb forrása -- az az érzés, hogy kiszolgáltatottak, hogy mindenki a fejükre szarik -- a világ és a saját uralkodóik ugyanúgy --, hogy semmi befolyásuk nincsen az események és a saját életük alakulására.

Ennek a jelentős része pedig egyszerűen abból származik, hogy ezeknek az országoknak a nagyjában -- az arab országok mindegyikében egészen a közelmúltig -- nincs demokrácia. Itt király van, ott elnök, amott meg "forradalmi vezető" (Kadhafi). Az erőtlenség érzése, és ezért a frusztrált, ordibáló-gyújtogató düh, nemcsak az iszlám évszázados stagnálásából és hanyatlásából (hol van már az Oszmán Birodalom) származik, hanem főleg ebből -- hogy csak az juthat előre, akinek van valami befolyásos nagybátyja, hogy aki pofázik, azt beviszi a titkosrendőr és levagdossa az ujjait egy bozótvágó ollóval (vagy bezárja egy pincebörtönbe harminc évre), hogy az egész, alapból büszke világuk egy szétesett, poros szar, ahol évszázadok óta nem találtak fel semmit, és csak ott van igazán pénz, ahol olaj formájában megtalálták a homok alatt, és erről lényegében ez a néhány, harminc-negyven éve hatalmon lévő arc (család) tehet, akik mindenki mást el- és lenyomnak. Nem csoda, hogy frusztráltak és idegesek az emberek.

Valahol ugyanaz áll tehát a tavaly kitört forradalmak, mint az ilyen idétlen tüntetések mögött, mint most. Az pedig szintén nem véletlen, hogy azokban az országokban élnek a legnyugodtabban nagy muszlim közösségek, ahol demokrácia van -- például India vagy Indonézia. És ezért nagyszerű hír az arab tavasz -- mert egy demokratikus rendszer szelepei majd kieresztik ezt a sok felgyülemlett nyomást és frusztrációt. Ez persze nem lesz mindig fájdalommentes és szép -- ahogy túl sok mocsok gyülemlett fel --, de előbb-utóbb el kell végezni.  

Kilisben vagyok, egy török kisvárosban a szír határon, olyan az egész, mint egy filmben: egyrészt egy szuper és kedvesen nyüzsgő kisázsiai település -- persze itt is 2012 van már, szóval minden második boltban mobiltelefont árulnak --, másrészt pedig pezseg az intrikától. Bemegy az ember egy kávézóba, és minden második asztalnál valamilyen gyanús alak ül: itt szír milicisták, akik fegyvert akarnak vásárolni vagy lakást keresnek a családjuknak; ott egy fixer (onnan ismerni fel, hogy legalább három mobiltelefon van előtte az asztalon); a következő asztalnál valamilyen human-rights type, plusz időnként egy-egy újságíró. Mindenki vadul konspirál, meg a másik vad sztorijait (meséit?) hallgatja. A szomorúbb része, hogy van egy csomó szír menekült is, a hotel is tele van velük. Ők persze a szerencsésebbek, a nagyja a táborokban van. 

Origo, szeptember 24.

Furcsa látvány a 21. század elején egy őrjöngő tömeg, amint nagykövetségeknek ront, zászlókat éget, és magából kivetkezve tombol, csak mert valami ostoba xenofób Amerikában pocskondiázni próbálta a vallását. De valójában a muszlimok reakciója ennél összetettebb.

Folytatás itt. 

Néhány kiegészítés a hétfői cikkemhez az euróválságról.

_ Azt írtam, hogy ez az egész mizéria a déli államok eladósodása miatt növeli, növelni fogja a politikai feszültséget egyrészt a hitelező észak és az adós dél, másrészt pedig a pró-EU és az euroszkeptikus pártok között. Ez nagy általánosságban bizonyára így van, de az élet tele van (kellemes) meglepetésekkel. Például a szerdai holland választásokon csúnyán kikaptak az euroszkeptikusok és éppenséggel előretörtek az integrációpárti mérsékeltek (a liberálisok és a munkáspártiak). Ennek bizonyára más oka is van, de a választás egyik fontos témája éppen az volt, hogy mekkora áldozatot hajlandó vállalni még Hollandia az EU-ért és a déli államok megmentéséért. Ez nagy siker, és mutatja azt is, hogy semmi nem lefutott, és ha az integrációpárti erők határozottan kiállnak ezért az ügyért, akkor nyerhetnek.

_ Valószínűleg nagyobb bajokkal kell számolni az adós államokban, már csak azért is, mert a recesszió miatt ilyenkor egyébként is megjelenik egy csomó izléstelen alak. A görögöknél, ha jól olvasom, a harmadik legnépszerűbb párt éppen egy nettó neonáci formáció. A spanyoloknál a tartományi politika tartogathat pár kellemetlen meglepetést, az olasz politikában pedig főként az a probléma, hogy különböző strukturális okok miatt még a legideálisabb körülmények közt is rendkívül nehéz bármit is megvalósítani -- nem véletlenül tartanak itt. Rövid távon a reformer Monti-kormány túlélése és effektív működése a tét. A lényeg mindenesetre az, hogy növekedés kell: a gazdasági stagnálás már középtávon is paralizálhatja, sőt válságba taszíthatja az európai politikát, mert ha válság van, akkor gyorsan erodálódik az integrációpárti közép. 

Origo, szeptember 10.

Az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja fordulópont az eurózóna válságában. A lépés segíthet elhárítani a hitelválságot és megmentheti az eurót. De ez még mindig csak a kezdet.

Folytatás itt.

Origo, augusztus 28.

Kína felemelkedéséből még lehet baj. Az ország egyre erősebb, ambiciózusabb, nemzeti öntudatába idegengyűlölő és paranoid elemek is keverednek, politikai rendszere pedig ketyegő bomba. A vezető nagyhatalmak cseréje egyébként is mindig veszélyes pillanat.

Folytatás itt.

Az új-zélandiak már megint panaszkodnak -- azt hiszem, nem ez az első alkalom --, hogy a magyarok nem járőröznek eleget Baglanban, és különösen nem éjszakánként, és ezért a tálibok átjárnak Bamianba, ahol ők ténykednek, és rajtaütnek a katonáikon. Az új-zélandiak mostantól átjárnak járőrözni Baglanba is, hogy megelőzzék ezeket a rajtaütéseket. 

Nem tudom, hogy mennyire van igazuk a kiwiknek. Baglan valóban magyar felelősségi terület, bár már jó ideje nem mi adjuk a legnagyobb NATO-kontingenst, hanem a németek, egy zászlóalj, akik ráadásul lazább szabályok szerint tevékenykedhetnek -- a magyar PRT nem harcoló alakulat. (Rajtunk és a németeken kívül van még valamennyi amerikai is, bár azt hiszem, ők már nem sokáig, és persze egy zászlóalj afgán, amihez a magyar-amerikai műveleti támogató és összekötő csoport van csatolva.)

De a lényeg inkább ez: a magyar PRT -- túl a meglehetősen szigorú nemzeti korlátozásoktól, amelyekkel működni kénytelen -- kicsi és meglehetősen gyenge, Baglan viszont nagy (vagy fél Dunántúl méretű). Teljesen irreális elvárás az új-zélandiak vagy bárki más részéről, hogy az egészet biztosítsák, erre a tartománybeli szövetséges erők egésze sem nagyon képes, nemhogy a magyarok egyedül. Ezért őket elmarasztalni szerintem nem nagyon lehet -- illetve lehetni lehet, csak felesleges, Magyarország lehetőségei kb. ennyit tesznek lehetővé, és ez azóta így van, amióta Afganisztánban vagyunk. 

Ezek a fickók, akik az új-zélandiakat zargatják, gondolom, hogy Tala wa Barfak járásból járkálnak át, ami Baglan tartomány délnyugati csücskében van és elég zűrzavarosak a viszonyai. Jó messze van Pul-i-Kumritól, ahol a magyarok vannak, rendes út se igen vezet oda, feltételezem, hogy nem túl gyakran járnak arrafelé (amennyire tudom más se, ideértve az afgán zászlóaljat is). Még az is lehet, hogy soha, ami annak fényében érthető, hogy az elmúlt két-három évben a tartomány középső és északi része foglalta le a NATO-t, hiszen azokban a járásokban volt a legerősebb a fegyveres ellenállás.   

World Politics Review

AZAAZ, Syria -- As the fighting intensifies between government forces and the opposition Free Syrian Army for control of Aleppo, Syria’s second-largest city, the rebels are consolidating their hold over large tracts of territory elsewhere in northern Syria.

Azaaz, an important city close to the Turkish border, fell to the FSA on July 19, after a month of heavy fighting. In that battle, government forces had been pushed back to a single compound, where they held out for weeks while the Syrian army tried to relieve them with tank incursions, helicopter gunship attacks and artillery shelling.

Folytatás itt. 

Egy téma, amit a két Szíriából írt cikkben nem érintettem, és a filmben sem lesz róla szó, az iszlamisták szerepe. Mekkora szerepet játszanak az iszlamista, al-Kaida-sztájl szervezetek a szíriai forradalomban? A rövid válasz az, hogy a szerepük és az erejük nő, de ez alapvetően még mindig egy hazafias, különösebb ideológiai sallangoktól mentes felkelés, aminek a célja nem egy kalifátus létrehozása, hanem egyszerűen az Asszad-rezsim megbuktatása. A New York Timesban van egy jó cikk, ami kicsit részletebben boncolgatja ezt a kérdést.  

Index.hu

Kikapcsolt fényszóróval indultunk lefelé a dombról, hogy ne lőhessenek ránk, amikor a töksötétben árokba hajtottunk. Riport Észak-Szíriából.

Folytatás itt. 

Index