Az új-zélandiak már megint panaszkodnak -- azt hiszem, nem ez az első alkalom --, hogy a magyarok nem járőröznek eleget Baglanban, és különösen nem éjszakánként, és ezért a tálibok átjárnak Bamianba, ahol ők ténykednek, és rajtaütnek a katonáikon. Az új-zélandiak mostantól átjárnak járőrözni Baglanba is, hogy megelőzzék ezeket a rajtaütéseket.
Nem tudom, hogy mennyire van igazuk a kiwiknek. Baglan valóban magyar felelősségi terület, bár már jó ideje nem mi adjuk a legnagyobb NATO-kontingenst, hanem a németek, egy zászlóalj, akik ráadásul lazább szabályok szerint tevékenykedhetnek -- a magyar PRT nem harcoló alakulat. (Rajtunk és a németeken kívül van még valamennyi amerikai is, bár azt hiszem, ők már nem sokáig, és persze egy zászlóalj afgán, amihez a magyar-amerikai műveleti támogató és összekötő csoport van csatolva.)
De a lényeg inkább ez: a magyar PRT -- túl a meglehetősen szigorú nemzeti korlátozásoktól, amelyekkel működni kénytelen -- kicsi és meglehetősen gyenge, Baglan viszont nagy (vagy fél Dunántúl méretű). Teljesen irreális elvárás az új-zélandiak vagy bárki más részéről, hogy az egészet biztosítsák, erre a tartománybeli szövetséges erők egésze sem nagyon képes, nemhogy a magyarok egyedül. Ezért őket elmarasztalni szerintem nem nagyon lehet -- illetve lehetni lehet, csak felesleges, Magyarország lehetőségei kb. ennyit tesznek lehetővé, és ez azóta így van, amióta Afganisztánban vagyunk.
Ezek a fickók, akik az új-zélandiakat zargatják, gondolom, hogy Tala wa Barfak járásból járkálnak át, ami Baglan tartomány délnyugati csücskében van és elég zűrzavarosak a viszonyai. Jó messze van Pul-i-Kumritól, ahol a magyarok vannak, rendes út se igen vezet oda, feltételezem, hogy nem túl gyakran járnak arrafelé (amennyire tudom más se, ideértve az afgán zászlóaljat is). Még az is lehet, hogy soha, ami annak fényében érthető, hogy az elmúlt két-három évben a tartomány középső és északi része foglalta le a NATO-t, hiszen azokban a járásokban volt a legerősebb a fegyveres ellenállás.
