Ha rájukkattintasz, akkor egészképernyősen is meg lehet őket nézni.

Miközben a kormány azt fontolgatja, hogy mi legyen az Afganisztánban békefenntartással foglalkozó tartományi újjáépítési csoport sorsa a romló biztonsági helyzetben, napirenden van veszélyesebb feladatokat végző egységek kiküldése is. Az amerikai kiképzésben is részesült elitkatonák küldetése titkos, de ők azok, akik rajtaütésekben is részt szoktak venni.

Folytatás itt.

Abdul Rahmán körülbelül ötvenéves, nagydarab, szakállas-bajuszos férfi. Egy falu vezetője az Argandab folyó völgyében, Kandahár tartományban, ahova az amerikai hadsereg az év elején vonult be, hogy távoltartsa a tálib lázadókat a tartományi fővárostól. Az [origo] egy vezetői gyűlésen készített vele interjút arról, hogy milyen afganisztáni háború azok szemszögéből, akik minden nap átélik a kegyetlenségét. A nevét saját kérésére megváltoztattuk.

Folytatás itt.

Nagyon rossz biztonsági körülmények között dolgoznak a magyar katonák Baglan tartományban. Szeptemberben az egyik magyar alakulat lázadókat futamított meg, amiért az afgánok nagyon hálásak, a helyi vezetés azonban egyre elégedettlenebb velünk: fejlesztésekre nincs pénzünk, a tálibok elleni harcokban pedig nem mindig vehetünk részt.

Folytatás itt.

Magyar Narancs, 2010. október 14.

Döntő fázisába lépett az afganisztáni háború: a NATO tesz egy utolsó kísérletet az ország stabilizálására - jelentős csapatnövelésekkel. A katonák nem egyszerűen csak az ellenséget hajkurásszák, hanem az afgán törzsi és államrend helyreállításával próbálkoznak. Helyszíni riport a tálib ellenállás szívének számító Kandahár tartományból.

"Egy újabb nap Afganisztánban" - vonta meg a vállát a 66. páncélosezred 1. zászlóaljának egyik századparancsnoka. Pedig nem lehet azt mondani, hogy David Ahern százados nem követett el mindent. A maréknyi amerikai katona több mint egy órán keresztül loholt a rajtaütés színhelyétől a tálibok után, keresztül mezőn, csatornán, árkon, vályogfalon, végig a kis afgán falu kacskaringós utcáin, míg végül belátták, hogy az elkövetők elszeleltek. A mezőn keresztül bandukoltak vissza a főútig - az utak tele vannak elrejtett robbanószerkezetekkel -, ahonnan közben elvitték az afgán rendőr holttestét; egy tálib orvlövész terítette le. Az aknarobbanásban megrongálódott kocsikat is elvontatták, a katonák visszaindultak a helyőrségbe.

Visszajöttem az OMLT-től, nem volt semmi gond, bloggolni sajnos nem volt alkalmam, de hamarosan lesz pár cikk.  Remember, eheti Magyar Narancsban Kandahár. Most Kabulban vagyok, szokásos bozótharcomat vívom az afgán vízumhatóságokkal. Cső. 

- Aztan neked mennyibe kerul egy ilyen repulojegy Afganiaba?

- Hat, olyan 800 euro?

- Az eleg sok.

- Hat ja.. Ez a legnagyobb kiadasom.

- Miert nem jossz busszal? :D

Az eheti Economistban irok a kandahari helyzetrol. Magyarul pedig a jovo heti Magyar Narancsban.

American troops in Afghanistan

The Petraeus strategy up close

Slow and bloody nation-building in Kandahar province

Oct 7th 2010 | ARGHANDAB DISTRICT, KANDAHAR

LAME, toothless and 80 years old, Haji Beardad is not exactly imposing. Yet the American soldiers in the northern Arghandab valley in Kandahar province court him assiduously, promising a school and a mosque for his village of Kuhak. For Haji Beardad, frail as he looks, is an important ally. Since he told the Americans that his people would co-operate with Afghan security forces and keep watch for outsiders, attacks in Kuhak have dropped sharply. “I’ve told everybody in the village to report if someone comes to visit or we’ll have him arrested,” he says.

Folytatas itt.

Az eleg kemeny, h Pakisztan ket nappal ezelott lezarta a hataratkeloket az utanpotlaskonvojok elott, es mar most nincs tej, tojas es bagett KAF-on, legalabbis ezekben az undorito kis kavezokban.

Ma este repulok Kabulba, aztan onnan tovabb Mazarba, es le a magyar OMLT-hez. Azt mondjatok, h milyen kis hand-held HD videokamerat kell venni.

Hát a Bravo század műveleti területe kicsit más, mint ahol versenyt futottunk a tálibokkal. Itt nemhogy futni, de járni se nagyon lehet, mert annyira alá van aknázva minden, hogy rosszabb helyeken négy-öt óráig tart megtenni egy kilométert. Darabolják fel keményen az arcokat: a század két hónap alatt huszonnyolc aknasérülést szenvedett el, ami azt jelenti, hogy kb. minden negyedik ember kapott.

Csoda, hogy nem halt meg senki (illetve nem annyira csoda, hanem az, hogy ezeket a kis kínai gyalogsági aknákat arra tervezték, hogy levegye az ember lábát, nem arra, hogy kicsinálja). Lehet, hogy igy nem olyan jó érzés minden nap kimenni gyalogjárőrre.

Tegnap este, amikor en mar aludtam, felrobbantottak a route clearence teamet nem messze innen. Szegeny gyereket a csatornabol halasztak ki egy oraval kesobb; egy talibot lelottek, ma volt a temetes. A Bravo szazad muveleti teruleten negynapos tisztogatomuvelet indult; ez az Operation Dragon Strike resze, amirol nehany ujsag mar irt, es foleg a varostol nyugatra eso reszeket erinti.

Most ilyen szarokat lovoldoznek ki, amik rengeshullamokat keltenek es azzal robbantjak fel az elrejtett pokolgepeket.

Ma felrobbantottak egy pokolgepet egy polgari jarmu alatt az egyik forgalmasabb uton, aztan amikor kijottek az afganok helyszinelni, szepen kaptak egy lesallast. El is fekudt az egyik szegeny, felraktak az egyik Ranger platojara valami zsak ala.

En azt gondoltam, h ilyenkor mar tokre kar erolkodni, mert ugyis elfutnak a faszba, de a szazadparancsnok azert kiment hirtelenbe a helyszinre, aztan konkretan masfel oran keresztul rohantunk a talibok utan arkon-bokron-vizen keresztul, mint valami uttoro (cserkesz?) akadalyversenyen, mert paran meg latni veltek puskasokat a fak vonalanal, nehany szaz meterre az uttol. Persze olajra leptek, mi meg csuromviz es -sar lettunk. Haha. Viszont nem olyan rossz arc a szazados, meg azokkal az arcokkal is tok udvarias volt, mar-mar idegesitoen, akiket utkozben megallitottak, h ize-ize mi van oreg mi van abban a szatyorban. Counterinsurgency doctrine, vagom.

Tizenket oras gyalogjaror. Igaz, a felet ulve toltottuk, mert a szakaszfotorzs kitalalta, h egy kanyarban, ahol igy behajolnak a fak az ut fole, jol el tudnak bujni a talibok - es milyen igaza van, a szazad egyetlen halottjat itt robbantottak fel egy hete -, ugyhogy akkor most kivagjuk a faszba az osszes fat, plusz egy markoloval ledontunk vagy szaz meternyi valyogkeritest. Haha, a tulaj biztos orulni fog. (Mondjuk lehet, h tenyleg, mert ezeket eleg rendesen ki szoktak utana fizetni, es valszeg az arcnak soha nem volt meg annyi penze, mint amennyit ezert kapni fog.)

A szazadparancsnok nehany helyi arccal probalt ott targyalni, mindenki eleg egyuttmukodonek tunt, ha tul lelkesnek nem is. A legjobb az, h itt nincs az az idegesito duma, amint kabe mindenhol mashol hall az ember ("a talibok nem itteniek; a szomszed falubol/jarasbol/tartomanybol, Pakisztanbol/Csecsenfoldrol/a Holdrol jonnek; itt nincsenek ilyen emberek"). Itt vilagos a helyzet - nem is veletlenul hivjak ugy az Arghandab volgyet ugy, h "a sotetseg szive"). Egy-ket arc bizonytalan fejjel megigerte, h majd elmondja, ha a talibok kemenykednek valamit, de gondolom ezt igertek a 82-eseknek is az elozo korben, aztan latjuk, h mi van. (A zaszloaljparancsnok szerint tenyleg jonnek be amugy jelentesek, amiota tele van a volgy katonakkal meg rendorokkel.)

Hat ilyen szerencsetlen logisztikaju embeden meg sose voltam. Majdnem ket hetig tartott kijutni az outpostra. Ez a hely egy kicsit eszakkeletre van attol a kornyektol, ahol a mult heten elkezdtek a hadmuveleteket, vagyis Kandahar varostol eszakra. Itt mar hosszabb ideje vannak amerikaiak meg afganok, harom egesz zaszloalj, igy lenyegesen stabilabb, kaptam is egy hurraoptimista eloadast a szazadparancsnoktol, ahogy megerkeztem. Igaz, ezt a kepet nemileg arnyalta, h utkozben eleg szepen belottek minket aknavetovel egy helyen, mindenki ugralt is befele az MATV-kbe rendesen.

Majdnem mindenki mas abbol a gangbol, akivel jottem, nyugatra ment a tutiba, azota hallottam is az egyik arctol, h olyan lesallast kaptak az elso nap, amilyet meg soha nem latott, pedig 2001 ota jar ide. Na jo. Most szerencsem van vagy pechem?

Hatodik napja nem tudok kijutni KAF-rol... Hol nem volt helikopter az offenziva miatt, hol a porvihar.. Itt fogok megoregedni. A napilapos arcok mar teljesen keszen vannak, persze. A humor is egyre primitivebb.

Mindegy, az offenziva elindult nelkulunk is, ami persze erthetetlen es szerintem kicsit felhaborito is, de a lenyeg az, h vegulis ugyanazzal probalkoznak, mint Helmandban. Vagyis jott ket extra amerikai dandar, plusz ketto afgan dandar, es most eloszor mar van annyi ember, h ne csak kicsapjanak idonkent a bazisokrol a kemenybe, ahogy a kanadaiak csinaltak a maguk 2500 emberevel vagy mennyivel, hanem rendesen kitoljak a talibokat a folyovolgybol ket oldalt a sivatagba. Es aztan, ha ez a security bubble megvan, utana el lehet kezdeni allamot epiteni - iskolakat, klinikakat, normalis rendorseget, mittomen. A kozhiedelemmel ellentetben az elso fazis nem olyan nehez - meg ha Mardzsanal lassabban is ment, mint vartak -, a masodiknal szoktak az igazan komoly gondok kezdodni. Egyszeruen nincsenek emberek, akiknek a kezebe lehetne rakni a kozigazgatast. 

Na majd meglatjuk, ha valaha indul gep. Az a baj, h ilyenkor a felszini konvojokat is ritkitjak, mert ha megtamadjak oket ut kozben, akkor nem tudnak helikoptert kuldeni a segitsegukre.

Óriási. Megvan még az amerikai újságíró, akiről februárban írtam? Az arc, aki bekapta azt a csúnya rajtaütést északon és utána kicsit úgymaradt. Nos, az arc élete egészen George Orwell-i fordulatot vett. Elfogyott a pénze, kifogyott a hitelezőkből, az amerikai sajtósok nem állnak vele szóba, mert összesen egy cikket tudott megjelentetni valami fing georgia-i újságban (azt sem fizették ki), ráadásul felrobbantották a gecibe a hotelt, ahol lakott és örülhet, hogy ép bőrrel megúszta.

Valahogy sikerült lekeverednie egy katonai géppel Kandahar Air Fieldre, asszem még érvényes volt az akkreditációja, és itt meg jobb híján beállt dolgozni egy afgán logisztikai céghez. Azóta itt rohad KAF-on, ami ugye a vilag legunalmasabb helye, meg a konyvtarban is csak otveneves romantikus regenyek vannak, amiket ki tudja, ki kuldott otthonrol ezeknek az arcoknak (bar ma talaltam egy James Bondot is!!!), naszoval egy sátorban lakik, ahol az átutazó amerikai katonákat szállásolják el, és a világ legkisebb példányszámú újságjaitól próbál akkreditációt szerezni magának. Megallas nelkul idegeskedik, hogy itt van a tuti kozepen, de lemarad az egesz haborurol, mert akkreditacio nelkul nem mehet ki az alakulatokkal. A francia kavezoban uldogel es cigizget, meg a katonak sztorijait hallgatja, jobb hijan. Ja, és lejárt a vízuma, vagyis nem tudja elhagyni az országot. A szabadúszó újságíró romantikus élete! Azon röhög kínjában, hogy talán majd könyvet ír Down and out in Kabul and Kandahar címen és híres lesz általa.

Jött ma egy tálib rakéta vacsora közben, öröm volt nézni, ahogy egyszerre kábé kétszáz ember vágódott ki a székéből és vetette magát hasra az ebédlő padlóján. Két perccel később sms az amerikai gyerektől: „Told you, man.”

Kandahar Air Field valahogy mindig nagyobbnak tunik egy olyan ketszeres szorzoval, mint utoljara, igaz, most tenyleg eleg sokan jottek, most mar tenyleg egy varosnyi hely. Persze itt is ugyanaz van, mint Mazarban, az eredetileg inkabb nemet volt, ez meg kanadai, de most mar itt is mindenhol amerikaiakat latni. Illetve nem latni, mert akkora porvihar van, h nem repulnek a gepek es igy en se. Egy arc a Sunday Timestol konkretan harom hete nem tud kijutni. O nincs olyan jol. Tegnap mar azon agyalt, hogy beul egy taxiba es lenyomja azt a harminc kilometert FOB Wilsonig, csak aztan az ebedloben elhallotta valakitol, hogy egy security contractort a napokban elraboltak azon az uton, ugyhogy inkabb nem. Most itt ul ilyen leverten es nagy fekete izekkel kohogi tele a zsebkendojet. Azzal vigasztalja magat, hogy igy a beigert offenzivabol sem lesz semmi, mert nem tudnak felszallni a helikopterek. Most az a legujabb, h egy utanpotlaskonvojjal probalunk meg eljutni Wilsonig.

Olyat is ritkán látni, hogy Kabul ki van ürülve, a boltok bezárva, meg minden. Pedig most pont ez van, mert vége van a ramadánnak, és háromnapos ünnep van, az eid, ilyenkor pedig mindenki hazahúz és full kuss.

Annyi mondjuk így is volt, hogy a katonai repülőtér bejáratánál egy jó öreg fehér Toyota Corolla - Kabulban minden autó kábé Toyota Corolla - nem akart megállni a roadblocknál, és a belga őrség rálőtt, igaz csak egy ilyen fényjelző rakétával (hogy van magyarul az, h flare?), pont amíg ott szerencsétlenkedtem a papírjaimmal. Gecinagy dörrenés, arc beletapos a fékbe, kinyílik az anyósülés oldalán az ajtó, kihajol a csávó és elkezd ordítani a katonával, hogy you fucking prick, you fucking prick!! Mondjuk biztos keményen beszartak. Aztán kihátrál keményen és elhúz. Belga meg ilyen mechanikusan beledünnyög a rádióba, hogy force escalation at main gate, over... Aztán visszafordul hozzám és tovább fecseg arról, hogy az az ambíciója, hogy ha leszerel, akkor odahaza nyit egy számítógépboltot. Egymillió euró belga frankban és félórás privát audiencia II. Alberttel. 

Holnap megyek Kandaharba. Nem tudom, mi történik pontosan, de az email fejlécekből azt látom, hogy sok big-shot újságíró megy, persze lehet, hogy csak a parlamenti választások miatt.  A Jane's-ben van egy jó összefoglaló a lenti helyzetről, majd beírom ide néhány mondatban később. Kandahar után pedig felmegyek Baglanba az OMLT-hez. Szóval érdekes lesz, nézzetek ide időnként. 

Az Inforádió Aréna c. műsorából. Itt az első rész, és itt a második.  

Index.hu

A hétfői afganisztáni támadás, amelyben egy magyar katona meghalt, nem elszigetelt esemény volt. Baglan tartomány biztonsági helyzete katasztrofális, a magyar katonák rendszeresen összeütközésbe kerülnek a lázadókkal. A felszereltségükön is volna mit javítani.

A legfontosabb dolog, amit el el kell felejtenünk a magyar katona halálát okozó hétfői afganisztáni támadás kapcsán, hogy ez valamiféle ritka és különleges incidens lett volna. A valóság az, hogy noha az az alakulat, amihez az elesett katona tartozott, valóban nem vesz részt támadó műveletekben, a honvédségnek két olyan egysége is van Afganisztánban, ami harcoló-harctámogató feladatokat lát el, és bőven kiveszi a részét a háborúból.

Ennek a részleteit, már amennyit eddig erről tudni lehet, itt elolvasni. Én csak annyit szeretnék most hozzátenni, hogy fontos látni azt, hogy ezek nem elszigetelt incidensek. A magyar katonák - pontosan a műveleti támogató és összekötő csoport, az OMLT - rendszeresen összeütközésbe kerülnek az ellenállókkal. Tehát ez egy hadműveleti terület, itt háború van, ebben a magyarok is résztvesznek (ha nem is a PRT, amit most megtámadtak), az elmúlt egy évben többé-kevésbé folyamatosan. Ez már régen nem egy béketámogató-békefenntartó misszió, nem igazán.

Origo, augusztus 14.

Megjelent a Külügyi Intézet legújabb tanulmánya a baglani magyar fejlesztésekről, az utánozhatatlan Wagner Péter tollából. Tessék itt olvasni.