Index.hu, 2007. július 29.

Egy évvel az Izraellel vívott háború után Libanon saját démonaival küzd. Az ország teljes politikai paralízisben van, a Nyugat-párti kormányoldal és a Szíria és Irán támogatta ellenzék a polgárháború szélére sodorta az országot. Elszaporodtak a pokolgépes merényletek, az utcákon milicisták tűntek fel és itt is megjelent az al-Kaida apokaliptikus ideológiáját követő szélsőséges iszlám. Bejrúti riport.

Sádi Sziklaui bezárta a kirakat ajtaját, lehúzta a rácsot a kis bolt előtt, rákattintotta a lakatot, majd elkezdett a telefonszaküzlet előtt álló kis mopeddel bajlódni. Még csak délután hat óra volt, de Sádi megunta az üres boltban való üldögélést, inkább hazaindul. „Rosszul megy az üzlet. Normális körülmények között itt ülnék este nyolcig is, de ebben a helyzetben…” – legyint lemondóan a majdnem teljesen üres bevásárlóutca végén álldogáló katonák felé.

Sádi annyira pesszimista manapság, hogy nem csak hogy viszonylag korán befejezi a munkát, de arra készül, hogy eladja a kis üzletet, és elköltözik Szaúd-Arábiába, ahova családjának egy része már elment. „Nem lehet itt megmaradni, ez nem normális, megint kezdődik minden elölről” – mondja. „Aki valamit akar kezdeni, az jobban teszi, ha itt hagyja a fenébe Libanont.” Nincs egyedül: csak az elmúlt egy évben vagy hatvanezer libanoni hagyta el az országot.

Magyar Narancs, 2007. július 26.

A párizsi Sciences Po kutatója négy évet töltött libanoni palesztin menekülttáborokban, tapasztalatait nemrég könyvben foglalta össze (Everyday Jihad, Harvard University Press). Rougier úgy látja, a menekülttáborok az al-Káida-féle ultraradikális iszlamizmus melegágyává váltak. Libanon lesz e mozgalom következő frontja a Nyugat elleni harcban: az országban két hónapja dúló harcok is erről tanúskodnak.

Magyar Narancs: Mi a helyzet a libanoni palesztin menekülttáborokban?

Bernard Rougier: Libanonban csaknem négyszázezer palesztin menekült él. A menekülttáborokra nem terjed ki az állam hatásköre, önmagukat kormányozzák. A hatvanas évektől egészen 1982-ig, amikor a Jasszer Arafat vezette Palesztinai Felszabadítási Szervezetet nagyrészt kiűzték Libanonból, a hagyományos palesztin nacionalizmus és az ehhez kötődő szervezetek - elsősorban a Fatah - ellenőrizték a menekülttáborokat. De a nyolcvanas és különösen a kilencvenes években, amikor sokan csalódtak a Fatahban és szekuláris ideológiájában, és a párt a fizikai ellenőrzést is jórészt elveszítette, sokkal radikálisabb csoportok is megjelentek a táborokban, ahogy a palesztin és arab politikában általában.

Index.hu, 2007. július 20.

A libanoni palesztin menekülttábor körül két hónapja dúló harcok a libanoni hadsereg és egy szélsőséges szervezet között rávilágítottak arra, hogy az al-Kaida apokaliptikus ideológiáját követő csoportok új frontot nyitottak a kis földközi-tengeri országban. Hozzájuk képest a „hagyományos” palesztin csoportok mérsékeltnek tűnnek. Helyszíni riport.

„A szemét rohadék” – morogta a farmerbe és kockás ingbe öltözött, nagydarab palesztin a tévét nézve, amiben éppen Mahmúd Abbász palesztin elnök magyarázott valamit. A körülötte ülők – harmincas-negyvenes, komor arckifejezésű, láncdohányzó férfiak, a Hamasz puskásai – mind zordan bólogattak, ebben a kis, füsttel telített, Hamasz-vezetők képeivel díszített szobában, a Bedaui palesztin menekülttáborban, az észak-libanoni Tripoli mellett.

A Gázai övezetet az elmúlt hónapokban káoszba taszító vetélkedés a két meghatározó palesztin szervezet – a nacionalista Fatah és az iszlámista Hamasz – között részben túlterjedt a megszállt területeken, és behatolt a libanoni palesztin menekülttáborok zárt, tumultózus világába is. Nem sokkal a Hamasz gázai hatalomátvétele után Bedauiban Fatah-harcosok rálőttek a helyi Hamasz-irodára, noha a komolyabb összecsapás végül elmaradt.