A hét legfontosabb híre a Közel-Keletről, hogy az Iraki és Szíriai Iszlám Állam (bevett rövidítéssel ISIS), egy ultraszélsőséges, Irakban és Szíriában aktív szunnita fegyveres csoport elfoglalta az észak-iraki Moszult, ami az ország második legnagyobb városa. Ez elég megdöbbentő fordulat, az ISIS-ról lehetett tudni, hogy erős, de azt nem, hogy ennyire: Szíriában csak néhány kisebb-közepes várost tart ellenőrzése alatt. Ráadásul az elmúlt fél évben teret vesztett a mérsékeltebb szír felkelő csoportokkal és a szíriai Al Kaida-fiókszervezettel, a Dzsabat al Nuszrával szemben, és beletört a bicskája a szíriai kurd milíciába, a YPG-be is. Igaz, Nyugat-Irakban már egy ideje ellenőrzése alatt tartja Ninive és Anbar tartomány egy nagy részét, de az nagyjából sivatag. Moszul elfoglalását alighanem segítette, hogy a lakosság többsége szunnita arab, a síiták által dominált kormány és hadsereg nem túl népszerű, mindig is az ellenállás egyik fő székhelye volt.
(Az ISIL ugyanaz, csak egy különböző rövidítés.)
Moszul eleste végérvényesen szöget verhet az új iraki állam koporsójába és talán visszafordíthatatlanul polgárháborúba taszítja ismét az országot (noha ez csak szemantikai finomkodás, már most is jórészt erről van szó). Maliki miniszterelnök - aki erőszakos síitapárti politikájával az elmúlt években teljesen elidegenítette magától még a mérsékelt iraki szunnitákat is, és ezért lényegében csak magát vádolhatja az egészért - már kérte is a parlamenttől, hogy az egész országban vezessék be a szükségállapotot. Moszult nem lesz könnyű visszavenni. Hogy az iraki erők egyáltalán elveszítették a várost, önmagában komoly problémákról árulkodik: a hírek szerint vagy harmincezer iraki katona menekült el fejvesztve talán ezer dzsihádista elől (plusz félmillió lakos). A sokkal kisebb és Bagdadhoz közeli Faludzsát sem tudták eddig visszafoglalni, amit az év elején foglalt el az ISIS. Az iraki hadsereg állítólag napi 300 embert veszít halottakban, sebesültekben, és ami a legaggasztóbb, dezertőrökben. Erőik most nagyrészt Bagdad északi külterületein állnak, vagy 300 kilométernyire Moszultól.
Az ISIS helyzete megerősödhet Szíriában is. Az első hírek szerint óriási mennyiségű fegyverre és más eszközökre tettek szert Moszulban, köztük egy csomó amerikai Humvee páncélozott harcjárműre. A Humveek egy részét néhány, a Twitteren keringő fotó tanulsága szerint már át is vitték Szíriába. (Az elsőn Omár al-Sisánit, az ISIS egyik vezetőjét látni, amint elégedetten inspektálja az egyik Humveet.) Plusz elraboltak több millió dollárnyi készpénzt és kiszabadították vagy háromezer bajtársukat, akiket az iraki hatóságok Moszulban tartottak fogva. Egy csomó új emberrel és fegyverrel most megújult lendülettel indulhatnak meg a YPG és a szíriai felkelők ellen.
Moszul. Forrás: LiveLeak
Mindez ugyanakkor komoly ellenreakciót válthat ki. Az egymással szemben elég ellenséges iraki és szíriai kurdok például már most arról beszélnek, hogy össze kell fogniuk, hogy megállítsák az ISIS előretörését. A szír felkelők pedig pont a napokban indítottak újabb támadást az ISIS ellen Kelet-Aleppó tartományban. Az ISIS-nak már volt egy lendületes időszaka Szíriában, tavaly nyártól év végéig. De arroganciájuk és elképesztő erőszakosságuk oda vezetett, hogy maguk ellen fordították az összes többi szír ellenálló csoportot és persze a szír lakosságot is, pár hét alatt elveszítve észak-szíriai területeik nagyját. Ha éppen úgy látszik, hogy az ilyesféle csoportok feljövőben vannak, ezt mindig célszerű szem előtt tartani: mivel valódi megoldást nem kínálnak, viszont igen vérszomjasak, könnyen kicsúszik a lábuk alól a talaj.
Ez az egész egyébként csak ráerősít arra a trendre, amit már egy ideje látni, nevezetesen, hogy a szíriai és iraki polgárháborúk és a libanoni krízis részben értelmetlenné tették azt, hogy erről a három országról, amit a francia és brit gyarmatosítók hoztak létre létre az Oszmán Birodalom romjain, különálló entitásokként beszéljünk. A három ország már most jórészt egy hadszintér, ahol síita-szunnita polgárháború folyik. Az egyik oldalon áll a síita Maliki vezette iraki állam, a síizmusból kinőtt alavita Basár Asszad vezette szír kormány, a hozzájuk közelálló libanoni síita szervezet, a Hezbollah, plusz egy sor síita milícia. A másik oldalon egy csomó szír felkelő csoport, az ISIS, plusz különböző szunnita milíciák Libanonban. Sokuk nemcsak a saját országában harcol, hanem teljesen figyelmen kívül hagyva a határokat, ebben a többé-kevésbé egységes térben ténykedik: iraki síita milíciák és a Hezbollah Szíriában, az ISIS Szíriában és Irakban, és a többi. Egy találó kép ennek illusztrálására, egy ISIS-bulldózer éppen eltakarítja a határvonalat Irak és Szíria között:
Ennek a most már nemigen létező határnak mindkét oldalán van egy csomó olajmező, ami nyilván az egyik motiváló tényezője az ISIS terjeszkedésének. Igaz, a moszuli kutak nem működnek, a szír oldalon pedig vagy a YPG, vagy a szír felkelők ellenőrzik a kutak nagy részét. Szerencse: a különböző radikális szunnita csoportok kompendiumában az ISIS a legbrutálisabbak között helyezkedik el, még az Al Kaidából is kitessékelték őket. Tömeges emberrablások, elfogott ellenséges katonák és harcosok kivégzése, lefejezések, keresztrefeszítések és egyéb szörnyűségek kapcsolódnak a nevükhöz. A vérszomjat ráadásul csak részben vezeti egy apokaliptikus vallási ideológia. Van itt bőven egyszerű szadizmus és cinizmus is: az ISIS vezetői között több olyan férfit is találunk, akik 2003-ig Szaddám Huszein szekuláris rezsimjének dolgoztak. Összesen talán ötezer harcosuk lehet, sorai közt sok a külföldi - így európai - önkéntes. Pénzük főként védelmi pénzből és más bűncselekményekből van, de valamennyi olajra is sikerült szert tenniük Kelet-Szíriában. Központjuk az észak-szíriai Rakka városában van, ahol egyébként forgattam egy rövid filmet tavaly tavasszal, mielőtt átvették volna az uralmat.
Statisztikailag jól ki lehet mutatni, hogy mostanában az ultraszélsőséges szunnita iszlámista mozgalmak eléggé beindultak. Az amerikai Rand Corporation nemrég megjelent tanulmánya ezt elég alaposan dokumentálja. Azt, hogy így elszabadult a káosz, főleg öt arab állam - Irak, Szíria, Jemen, Líbia és Szomália - összeomlásával lehet magyarázni, bár Szomália persze már elég régi történet. A vákuumban többek között ezek a rémes csoportok jelentek meg, részben azért, mert a térség egyik népszerű ideológiája, a politikai iszlám a bukott rezsimek brutális elnyomására és a különböző háborúkra válaszul időnként ilyen extrém formákba torzul.
Frissítések ebben az új posztban.
