Nem azt akarom mondani, hogy az ISIS ne volna veszélyes. Azokban az országokban, ahol megvetette a lábát, nagyon is az. Áttételesen az egész régiót fenyegeti: ha máshogy nem, az óriási menekültáradattal destabilizálja a szomszédban fekvő, egyébként is gyenge államokat, mint például Jordánia és Libanon, vagy lendületet adhat a hozzá hasonló szélsőséges szervezeteknek, amelyek a kisemmizett és valódi képviselet nélküli szunniták dühéből táplálkoznak. De azt nem hinném, hogy elég erős volna ahhoz, hogy a térség államait – vagy legalábbis ezeknek az államoknak a létét – közvetlenül fenyegesse. Különösen most nem, hogy mindenki összefogott ellene (bár azt majd meglátjuk, hogy ez az összefogás pontosan mire vezet). Valószínűleg elháborúzgat még egy ideig a kurdokkal, az iraki hadsereggel és a síita milíciákkal, de arra aligha képes, hogy mindent fenekestül felforgasson.
Ez vagy igaz, vagy nem. Ami szerintem vitathatatlan, az ez: miránk – Európára, a Nyugatra – nézve biztosan nem jelent stratégiai fenyegetést (Magyarországról nyilván eleve nincs szó – ezért jó ilyen ártalmatlan kis országnak lenni). Persze az ISIS-nak az Al Kaidához hasonlóan valószínűleg vannak tervei arra, hogy Amerikában és Európában terrorista támadásokat, merényleteket kövessen el. Apokaliptikus, univerzalista ideológiájukból szinte automatikusan következik ez. Még akkor is, ha közben nagyon is pragmatikus szervezetnek tűnik, ami most éppen inkább azzal van elfoglalva, hogy a Közel-Keleten megvesse a lábát és minél nagyobb befolyást nyerjen. De ha előbb-utóbb meg is próbálkoznak különböző terrorista akciókkal a nyugati országokban, jelentenek ezek valódi stratégiai fenyegetést? Aligha.
(Közben ide beszúrok egy linket. Ezt a rövid kis ISIS-filmet Irakban forgattam augusztus végén a Fókusz Plusznak. A szerkesztő Dörmer Csaba volt. Kb. három percnél kezdődik.)
Nem azt akarom mondani, hogy semmilyen fenyegetést nem jelentenek. Ha sikerül felrobbantaniuk egy buszt, egy vonatot, egy repülőt, le tudnak lövöldözni az embereket az utcán, vagy ehhez hasonlók, az persze tragikus. De egyrészt ez olyan ritka, hogy a fejlett világ lakói jóval nagyobb valószínűséggel halnak meg villámcsapásban, mint terrortámadásban (ebben az adatbázisban országonként is lehet keresni). Főképpen pedig, ez nem jelent stratégiai fenyegetés a nyugati civilizációra, aminek államai a legerősebbek és legstabilabbak talán az egész történelemben. Ahhoz képest, amit a náci vagy a szovjet fenyegetés jelentett a Nyugat számára, ezek bolhacsípések csak. Olyan kellemetlenségek, amelyekkek elsősorban a rendőrségnek és az egyéb biztonsági szerveknek kell foglalkozniuk, nem a stratégiai tervezőknek és a hadseregeknek.
A veszély szerintem inkább abból származik, hogy Amerika és Európa túlreagál, pont úgy, mint 2001. szeptember 11-e után. Az egyenesen vezetett a katasztrofális iraki háborúhoz, amiben több mint százezer ember meghalt, és ami alaposan hozzájárult az azóta is tartó káoszhoz (full disclosure: akkoriban azt gondoltam, hogy ez jó ötlet; nos, tévedtem). A túlspilázott biztonsági intézkedésekről, a hisztériáról, amivel megkeserítik az ember életét most már nem csak a repülőtereken, a titkosszolgálati megfigyelésekről, az internet és a telefonok lehallgatásáról nem is beszélve.
Mit kell tenni? Nem azt mondom, hogy semmit. Humanitárius és stratégiai érvek is szólnak amellett, hogy a civilizált országok beavatkozzanak, akár erővel is, és megpróbálják megállítani az ISIS előretörését a Közel-Keleten. De perspektívában kell nézni a dolgot, súlyosságát nem szabad eltúlozni, mert az túlreagáláshoz vezet. Ezt a problémát elsősorban a közel-keleti országoknak kell megoldani. A Nyugat csak támogatást adhat, nem vívhatja meg helyettük a háborút. Ez elsősorban róluk szól, nem rólunk. Jobb tehát egy olyan stratégiával nekivágni ennek az egésznek, ami nem is annyira az ISIS megsemmisítését tűzi ki célul, hanem csak visszaszorítását, annak megakadályozását, hogy kitörjön Szíria és Irak szunnita hátországából. Amíg nem fenyegeti északon a kurdokat, délen pedig Bagdadot, addig rendben van. Aki ennél nagyobb ambíciókkal vág bele ebbe a harcba, annak egyébként is jóval komolyabb forrásokat és politikai elszántságot kellene hozzárendelnie, mint amennyit a koalíció eddig felsorakoztatott.
