Abban mindenki egyetért, hogy az iraki válságból eddig a kurdok jöttek ki legjobban: nemhogy távol tudták tartani eddig saját autonóm zónájuktól az Iraki és Szíriai Iszlám Államot (ISIS-t), de még a régóta vitatott Kirkukot is elfoglalták, miután az iraki hadsereg pánikbaesett egységei gyakorlatilag az egész északot feladták.
A kurdok azóta több fronton is előrenyomultak. A lapok most televannak azzal, hogy a kurd hadsereg, a pesmerga így meg úgy, és milyen harcedzettek meg ilyenek, és hogy le fogják nyomni az ISIS-t. Plusz van egy csomó szakértő meg újságíró, aki hajlamos eleve kicsit romantikus szemmel nézni a kurdokra, és most mindenki őket hivogatja.
Mi az igazság? Annyira részletesen nem ismerem a pesmergát, de itt van néhány pointer. A pesmerga kb. 200 ezer főt számlál, és a Wikipedia szerint elég jól fel is vannak szerelve - tankokkal és más harcjárművekkel, tüzérséggel, még helikopterekkel is -, bár hogy miből mennyi jut az egyes egységeknek, azt sajnos nem tudom. Újsághírek szerint egyes alakulatoknál viszonylag hamar probléma lehet a lőszerellátás.
A fő probléma a pessel az, hogy nem egy valódi nemzeti hadsereg, hanem pártmilíciákból áll össze. Egyes alakulatok a Kurdisztáni Demokrata Párthoz (KDP) tartoznak, mások meg a Kurdisztáni Hazafias Unióhoz (PUK). Ez a két fő párt vetélkedett sokáig iraki Kurdisztán ellenőrzéséért, a kilencvenes években még egy polgárháborút is vívtak egymással. Jelenleg a KDP a domináns kurd párt, vezetője, Maszúd Barzani iraki Kurdisztán elnöke. (A PUK vezetője, Dzsalal Talabáni pedig Irak elnöke, de ez csak egy ceremoniális poszt.)
A lényeg, hogy egy vegyes pártmilíciákból álló hadsereg szinte biztos, hogy kohéziós problémáktól szenved, bár a külső ellenség valamennyire segíthet ezen. Igaz, nem szükségszerűen: történetileg az egyes kurd pártok minden további nélkül szövetkeztek a közös ellenséggel (arabokkal, irániakkal, törökökkel), hogy kurd riválisaikat legyőzzék, ez vonatkozik a KDP-PUK rivalizációra is. Persze ez most nem valószínű. A pesnek állítólag igen jó a morálja, ez hihető, tekintve, hogy a kurdok most bizonyára úgy érzik, nemcsak az autonómia, de talán a valódi függetlenség órája is közel van.
Ami a pesmerga taktikai felkészültségét, gyakorlottságát illeti, ők nagyjából-egészében kimaradtak az elmúlt évek iraki polgárháborújából, bár egyes egységek elláttak különböző stabilizációs, békefenntartó feladatokat Irak más részein, például Bagdabdban. A pesnek van egy része, ami amerikai kiképzést kapott. 2003-ban együtt harcoltak az amerikai különleges erőkkel az Anszar al Iszlám nevű szélsőséges csoport ellen Irak északkeleti részén, valamint kisebb szerepet vállaltak a Szaddám-féle iraki hadsereg legyűrésében is a 2003-as invázió során.
Tehát vannak rendes és különleges erőik, amelyek valószínűleg elég jólképzettek (egyes források szerint kb. hétezer ember - ők a pesrambók), és a sereg egy részének legalább valamennyi tapasztalata van. De az egész hadsereg vonatkozásában ez valószínűleg nem igaz. A jobb morált, a biztos lábakon álló hazafias ideológiát is ideszámítva viszont a pes egészen biztosan komolyabb erő, mint a felekezetileg és etnikailag megosztott, demoralizált iraki hadsereg. Ami pedig az ISIS-t illeti, ezt most majd kiderül. De ahogy már párszor írtam, a fanatikusok első ránézésre ijesztőek, de jólszervezett és elszánt erőkkel szemben eddig nem jutottak messzire.
