Bár az Iraki és Szíriai Iszlám Állam (bevett angol rövidítéssel ISIS) és vele szövetséges szunnita fegyveres csoportok nagy területeket foglaltak el az elmúlt napokan Irakban, és rengeteg fegyverre és pénzre tettek szert, az kizárt, hogy egész Irakot meg tudnák hódítani; az sem túl valószínű, hogy az eddig megszerzetteket hosszútávon meg tudnák tartani. Miért?
_ Az iraki hadsereg össze fogja kapni magát, legalább annyira, hogy az ország síita többségű területeit (tehát nagyjából a déli részt) megtartsa. Moszulban gyorsan összeomlottak, de azért azt nehéz elhinni, hogy az egyébként elég jól felszerelt hadsereg teljesen haszontalan volna mindössze néhány ezer milicista ellenében; pláne most, hogy a konfliktus nyílt síita-szunnita leszámolássá kezd válni. A síiták dominálta hadsereg most kiegészül síita milicistákkal is, akik nem fognak elszaladni a síitagyűlölő és vérszomjas ISIS elől, ha az otthonukat és a családjukat kell megvédeniük. Szervezett és motivált erőkkel szemben az ISIS már nem tűnik olyan erősnek: erre a legjobb példa, hogy Észak-Szíriában egyáltalán nem bír a kurd milíciával, a YPG-vel. Az ISIS előrenyomulását egyébként, ha jól látom, már most megállították, legalábbis a Bagdad felé vezető úton. A főváros egyébként problémás lehet, mert a lakossága vegyes, bár a 2006-2007-es nagy felekezeti harcok óta lakónegyedenként elkülönülnek egymástól. Az iraki kormány számíthat iráni és talán valamennyi amerikai segítségre is.
_ Az ISIS valójában nem egyedül harcol, hanem más szunnita fegyveres csoportokkal és törzsi milíciákkal együtt. Ezeknek nem mindegyike osztja szélsőséges ideológiáját, sőt. Igaz, ennek a harcnak a fő motiváló tényezője a részükről most nem is annyira a vallás, mint inkább egyfajta felekezeti felindulás a síiták által dominált bagdadi kormány és az általa elkövetett igazságtalanságok ellen. Mégis, az ideológia számít, hosszútávon mindenképpen, és már most vannak jelei annak, hogy ez a szövetség nem fog örökké tartani. Egy csoport keményvonalas szunnita vallási vezető például felelőtlenségnek nevezte az ISIS felhívását, hogy intézzenek támadást Nadzsaf és Kerbala szent síita városai ellen, és éppenséggel arra hívta fel a figyelmet, hogy a síiták is szenvednek Maliki kormányának korrupciójától és erőszakosságától.
_ Az ISIS rosszul menedzseli az ilyesféle ellentéteket. Szíriában azért fordult ellenük gyakorlatilag az összes többi felkelő csoport, ideértve az iszlámistákat és a helyi Al Kaida-szervezetet is, mert képtelenek voltak arra, hogy bárkivel együttműködjenek. A felkelő sáriabíróságok fennhatóságát nem ismerték el, a nézeteltéréseket inkább gyilkosságokkal próbálták elintézni. Amikor pedig a felkelők ellenük fordultak, az ISIS-t néhány hét alatt kisöpörték Szíria északnyugati részéből. Ha Irakban is így fog bánni törzsi, szekuláris és nála mérsékeltebb riválisaival, akkor hamarosan polgárháború fog kitörni a szunnita erők között.
_ Az ISIS annyira erőszakos és intoleráns, hogy valószínűleg gyorsan el fogja idegeníteni magától azoknak a területeknek a lakosságát, amelyeket meghódított, legalábbis ha a Szíriában alkalmazottakat követik. Moszulban már most betiltották a dohányzást (te jó ég, egy arab országban?), a nőket arra kötelezik, hogy a teljes testet eltakaró fekete niqabot viseljék, és bevezették a hudud büntetéseket is, köztük a kövezést, a lefejezést, a kézlevágást, a keresztrefeszítést és a korbácsolást. Ezeket a büntetéseket Szaúd-Arábián kívül a világon egyetlen állam sem alkalmazza rendszerszerűen, de az ISIS által ellenőrzött szíriai területeken már elterjedtek. Szíria és Irak szunnita lakosságának jelentős része elég konzervatív, de a hudud büntetésekre a mainstream iszlám meglehetős idegenkedéssel tekint. Bár az iszlám jog előírja, alkalmazásuk történetileg sem volt következetes, a modern arab gondolkodástól távol állnak. Az ISIS erőszakossága ráadásul túlmutat azon, hogy az iszlám jogalkalmazás ilyen brutális változatát erőlteti: Szíriában tömegesen rabolták el és gyilkolták meg azokat, akik nem értettek velük egyet, nemcsak mérsékelt aktivistákat, de rivális iszlámista csoportok vezetőit is. A lakosság legalább egy jelentős részének legalább hallgatólagos támogatása nélkül pedig semmilyen uralmat nem lehet sokáig fenntartani.
Korábbi posztok a témában:
