Érdekes cikk a Guardianben arról, hogy változott-e a londoni City kultúrája és a bankok viselkedése a 2008-as krach óta. Röviden: nem. Az emberek – a bankárok, a traderek – túl arrogánsak, túl nagy kockázatokat vállalnak, rövidtávban gondolkodnak, az automatizált trading miatt minden túl gyorsan pörög, az ügyleteket valójában senki nem látja át, a bankok túl nagyok, mások pénzével játszanak, senki nem felel semmiért, a szabályozóhatóságok pedig egy lépéssel az események mögött járnak – írja a cikk. Ha ma megint lenne egy krach, még gyorsabban dőlnének a dominók, mint 2008-ban, és lehet, hogy a politikusok nem tudnák megmenteni a pénzügyi rendszert. (Tim Geithner volt amerikai pénzügyminiszter nemrég megjelent könyve ezeket a 2008-2009-ben meghozott döntéseket védi meg, mondván a bankok közpénzből való feltőkésítése az alternatíva a teljes pénzügyi és gazdasági összeomlás lett volna, mint 1930-ban. Érdekes adat: az amerikai bankok azóta az összes pénzt kamatostul visszafizették, vagyis az adófizetők kerestek ezen az üzleten, túl azon is, hogy elkerülték a harmincas évek sztájl válságot.)
Mi a megoldás? Magasabb tőkekövetelmények azoknak a bankoknak, amelyek fontos szerepet töltenek be a pénzügyi rendszerben, jobb állami felügyelet, az eladósodásra ösztönző adókedvezmények megváltoztatása – sorolja Martin Wolf a Financial Timesban azokat a dolgokat, amelyekben nagyjából mindenki egyetért, plusz a befektetési bankok és a lakossági bankok különválasztása, ahogy a harmincas években. Miért nem történt meg mindez 2008 óta? Nem tudom, de az egyik népszerű válasz az, hogy a pénzügyi szektor túl befolyásossá vált, a politikusok a bankárok zsebében vannak vagy egyszerűen csak nem értenek semmit és beveszik a kamut arról, hogy a kemény szabályozással csak az amúgy is gyengélkedő gazdaságnak ártanának. Néhány (rész)eredmény egyébként van: például az obszcén (és túlságosan nagy kockázatvállalásra ösztönző) bónuszok rendszere megváltozott, a tőkekövetelményeket is megnövelték, bár egyelőre mintha senki nem tudná, lesz-e ezeknek bármi hasznuk.
