Vasárnapi Hírek
Bári Abdulátif pár hónappal ezelőtt még az ideje nagy részét azzal töltötte, hogy fotókat és videókat készített a szír forradalomról – a tüntetésekről, a harcokról, a szétrombolt épületekről –, aztán felrakta őket az internetre. De a fiatal szír aktivista mára alig tud kiszabadulni a forradalmi tanács épületéből, ahol szinte egész nap válságtanácskozásokat tartanak.
El Bab egy pár százezres város Aleppo mellett, úgy két órányira a török határtól. A kormányerőket már nyáron elkergették a helyiek és a felkelők, de probléma van bőven. Napi néhány órát van csak áram, alig van üzemanyag, nincs fűtés, holott fagypont körüli a hőmérséklet, és kevés az ennivaló. A város tele van menekültekkel, akikről gondoskodni kell, az új önkormányzatot pedig megbénítják a politikai problémák. „Még nem vagyunk túl jók a demokráciában” – mosolyog elnézéstkérőn Abdulátif. A kormányerők légitámadásai (heti rendszerességgel) már csak habot jelentenek a tortán.
A szír polgárháborúban az elmúlt pár hónapban megmerevedtek a frontok, és a felkelő oldalon kezdenek megszilárdulni a forradalmi struktúrák. Már több városban is létrejött a polgári önkormányzat, ami jó hír, mert a kormányerők elűzését követően a felkelő milíciák kezébe került a hatalom – a török határ menti Azaaz városában például egy keményvonalas iszlamista zászlóaljéba, aminek a vezetője, a hírhedt Abu Ibrahim, egy volt csempész.
A felkelők tudják, hogy ügyüket és imidzsüket beszennyezte néhány csúnya ügy: elfogott kormánykatonák kivégzése, fosztogatások és hasonlók. Hogy összekapják magukat, katonai rendészetet hoztak létre. Aleppo tartományban egy hatszáz fős társaság próbál rendet tartani a felkelő zászlóaljak között, bár hogy mekkora hatékonysággal, azt nehéz felmérni. Vezetőjük, egy Hakim néven bemutatkozó férfi, azt mondja, négyszáz felkelő harcost tartoztattak le eddig, köztük egy csoportot, akik elraboltak egy gazdag vállalkozót váltságdíjért. Az elfogott harcosokat az aleppói bíróság elé állítják.
El Babnak szintén van katonai rendészete. „Egyelőre rendben vannak” – mondja Abdulátif óvatosan, bár nem tetszik neki a szokásuk, hogy arcukat símaszk takarja, és az irodájuk tetején egy nagy légelhárító géppuska van. Ami pedig Azaazt illeti, Abu Ibrahim emberei már csak a külbiztonságért és a határátkelőért felelnek, az utcán az új rendőrség járőrözik, ami a városi tanácsnak felel. Parancsnokuk büszkén mutatja a Vasárnapi Hírek tudósítójának új, fekete-kék egyenruhájukat. Egy új bíróság is létrejött, bírái a polgári és az iszlám jog keverékét használják. Idejük nagy része most még arra megy el, hogy a rezsim emberei által a forradalom előtt kisajátított ingatlanokat és földeket visszajuttassák jogos tulajdonosaiknak.
Ezeknek a struktúráknak a működése kulcskérdés, mert ahogy beállt a tél, az élet még az eddiginél is nyomorúságosabbra fordult Szíriában. El Bab, lévén mezőgazdasági város, még jó helyzetben van. De Aleppó, ahol fél éve patthelyzet van a kormányerők és a felkelők között, az éhezés szélén áll. Az emberek fél napokat állnak sorban kenyérért, naponta egyszer esznek, és naphosszat dideregnek a sötét és fűtetlen lakásokban, pokrócok alatt, mínusz egy fokban. Vannak, akik szemetet gyűjtenek az utcán vagy faanyagot a lebombázott épületek romjai között, azt égetik, hogy kicsit melegedjenek. A boltokban a forgalom a tizedére esett vissza, az emberek már minden forrásukat felélték.
Még elmenekülni sem tudnak, mert a török menekülttáborok megteltek. Egy határmenti táborban ezrek fagyoskodnak az ENSZ által kiosztott sátrakban, és sokan inkább megfordulnak és hazamennek, mondván ennél azért jobb otthon. Sokan a felkelőket vádolják a katasztrofális helyzetért, és tény, hogy a zászlóaljaknak eddig nem sikerült rendesen megszervezni az ellátást. Sokuk fosztogatásból tartja fent magát, és még egymás közt sem osztják meg rendesen a forrásokat. Az ENSZ nemrég arra figyelmeztetett, hogy ha a háború nem ér véget hamarosan, Szíria egy új Szomáliává válhat, ahol különböző kantonokat egymással rivális fegyveres csoportok uralnak. A helyzet már most ez, bár egyelőre összetartja őket a közös ellenség, a rezsim.
A megosztottság ráadásul nemcsak szervezeti, a törésvonalak gyakran ennél mélyebben húzódnak, különböző etnikumok, vallások és ideológiák között. Északkelet-Szíriában időnként fellángolnak a harcok a főleg arab felkelők és a PYD nevű kurd szervezet között, ami egy önálló kurd régió kialakítására törekszik (Szíria lakosságának a tizede kurd), és valahol félúton áll a felkelés és a rezsim között. Ennél is fontosabb az ellentét a szekuláris-nacionalista csoportok és az iszlámista zászlóaljak között. Utóbbiak egyre nagyobb erőre tesznek szert, a háború előrehaladtával – és a rengeteg nélkülözéssel – messianisztikus ideológiájuk is egyre vonzóbbá válik.
De sok szírt elriaszt ez a vonal, lévén társadalmuk alapvetően szekuláris és toleráns, és egyik-másik iszlámista csoport – elsősorban az Egyesült Államok által nemrég terrorista szervezetté nyilvánított Dzsabhat al-Nuszra – pedig egyenesen az al-Kaida apokaliptikus ideológiájához áll közel. A Nuszra a forradalom győzelme után a szekuláris állam eltörlését akarja, vezetői betiltanák az alkoholt, a dohányzást, az „erkölcstelen” tévéműsorokat, a mozit, és harcot hirdetnek a vallási kisebbségek, az alaviták, a síiták ellen (az Aszad-rezsim főleg ezekre a csoportokra támaszkodik, míg a felkelők főleg szunniták). Igaz, a pesszimista jóslatok, hogy a felkelés nyílt vallásháborúvá válik, egyelőre nem igazán váltak valóra.
Mindezzel párhuzamosan a felkelők jelentős hadi sikereket is elértek. A nagyvárosokban – Aleppóban, Damaszkuszban, Homszban – patthelyzet van, de sok vidéki kormánytámaszpont elesett, és az olajmezők nagy része is felkelő kézen van már. A harcosok körülveszik és egyenként éheztetik ki a bázisokat, egyre jobb fegyvereikkel pedig már a légierőt is terrorizálni tudják (igaz, föld-levegő rakétáik alig vannak, a Nyugat ugyanis nem ad nekik, attól tartva, hogy iszlámista kézbe kerülnek). A néhány hónappal ezelőtt még szinte mindenhol jelenlévő és rettegett helikopterflotta dezintegrálódott. Még a repülőgépek is óvatosabbak lettek, bár bombatámadásaikkal továbbra is megkeserítik a lázadók és a civil lakosság életét, nemcsak hagyományos fegyvereikkel, de tiltott kazettásbombákkal is.
Nyugati elemzők az elmúlt hetekben azon spekuláltak, hogy stratégiai fordulat állt be a háborúban, és a rezsim néhány hónapon belül összeomlik. Ez talán korai – a kormánynak még vannak tartalékai –, de az biztos, hogy az Aszad-rezsim innen már nem tud visszajönni, bukása csak idő kérdése. Egyre nagyobb kérdés, hogy mi lesz utána: sikerül-e összefogniuk a felkelőknek és a megosztott társadalom különböző csoportjainak, vagy egymás ellen fordulnak egy új polgárháborúban.
