Ugyan erről írok részletesen a könyv előszavában, de mivel azóta több olvasótól is kaptam olyan emailt, amiből az derül ki, hogy nem teljesen világos a helyzet, itt van még pár szó arról, hogy pontosan milyen hivatalos lektoráláson ment keresztül a szöveg.
Amikor elkezdtem csinálni a projektet 2009 végén, akkor az a megállapodás született a HM-mel, és később a Honvéd Vezérkarral, hogy azzal csinálok interjút, akivel akarok, illetve eltölthetek több hetet a katonákkal kint Afganisztánban, de cserébe meg kell mutatnom a könyv szövegét, mielőtt megjelenik. Ezt később papíron is rögzítettük, azzal a fontos kikötéssel, hogy a szöveg bemutatása konzultációt jelent, nem pedig cenzúrát, vagyis egyoldalúan a HM nem húzhat ki, nem módosíthat semmit, a dolgot velem meg kell beszélni, a módosításokba nekem is bele kell egyeznem.
Ez pontosan így is történt, mind a HM civil oldala, mind a katonák teljesen jóhiszeműen és rugalmasan jártak el: aki olvasta már a könyvet, az tudja, hogy sok kritikát fogalmaz meg, és tartalmaz egy-két elég meredek sztorit is. Ezek egyikét sem próbálták a könyvből eltávolítani, tagadni, de még magyarázni se nagyon. Az volt az álláspontjuk, hogy a sztori összkicsengése egyáltalán nem rossz, a katonák a problémákkal együtt sem jönnek ki belőle rosszul, és inkább legyen nyers és őszinte, mint kamu és propaganda. Ez érett magatartás. És egyébként így is van: szerintem sem jönnek ki belőle rosszul.
Tehát a könyv kritikai éle pont olyan, amilyennek én szántam. Azért ilyen, mert én ilyenre írtam, és nem azért, mert bármit megtiltottak volna, átírtak volna vagy kivettek volna belőle. Semmilyen érdemi cenzúra nem érte a szöveget. Nem voltak tiltások. Olyannyira nem, hogy például a különleges műveleti csoportról a HM egyáltalán nem akart nekem információt adni, viszont a szemük sem rebbent, amikor a könyvbe mégis bekerült róla egy fejezet. "Bálintnak nyilvánvalóan vannak saját forrásai" - mondta egy főtiszt erről teljes nyugalommal. Én éppenséggel megértem, hogy a KMCS-t nem akarják kitenni az ablakba: a srácok konkrétan emberrablással foglalkoznak ugye. Egy cenzúrázott szövegbe ez nyilvánvalóan nem kerülhetett volna bele.
Amit kértek: jellemzően stilisztikai módosítások (az idézetek többsége nyersszöveg volt, megfelelő mennyiségű káromkodással - ezeket kicsit fésüljük ki), illetve ténybeli korrekciók (például néhány helyen hibásan, pontatlanul idéztem valakit, és meggyőzően demonstrálták, hogy valójában mást mondott; egy megszólaló szerette volna kiegészíteni a nyilatkozatát). A könyv első részében, ami az OMLT-ről szól, az érintett katonák egy részének saját kérésére megváltoztattuk a magyar résztvevők nevét. A kérések majdnem mindegyikét elfogadtam, mert nem csorbították sem a könyv mondanivalóját, sem a történeteket. Egyes esetekben még jobb is lett tőlük a szöveg: azzal a szerkesztők is egyetértettek, hogy túl sok a könyvben a kurvaanyázás.
Lényeg a lényeg, nincsen manipuláció a háttérben, az összes felelősség az enyém: ha valaki úgy érzi, hogy hiányozna valami a könyvből, akkor arról csak is én tehetek!
