Ezen a sztorin igazából nincs mit kommentálni. Az afganisztáni amerikai nagykövet panaszkodik a magyar tartományi újjáépítési csoportra (PRT), hogy csak a túlélésre játszik és nem lép fel a Baglanban elszaporodott ellenállókkal szemben. A távirat szép kereken tartalmazza, hogy miről van szó: míg Eikenberrynek alapvetően igaza van - ahogy magam is írtam többször, a PRT anakronizmussá vált, Baglanban nincs béke, amit fenn lehetne tartani -, erről nem a magyar katonák tehetnek, hanem a magyar kormány által adott mandátum. Ez nem teszi lehetővé a harci tevékenységet és kész. Azon természetesen lehet és kell is vitatkozni, hogy ez így bölcs-e (szerintem nem az), de amíg a mandátum ilyen, addig a PRT csak járőrözgetni és fejlesztgetni tud, a lázadóknak odacsapni nem.
Az viszont vicces, hogy az új-zélandiak mentek át segíteni, háhá. The fearsome Kiwies. Én sose láttam új-zélandi katonát Baglanban. Akik tényleg segítenek, azok a németek meg az amerikaiak, meg annak idején a norvégok, amíg még ők adták a gyorsreagáló zászlóaljat északon. Meg persze a 3. afgán zászlóalj és a magyar-amerikai műveleti támogató csoport.
Egy gyors update: Wagner Péter írt nemrég egy elemzést a magyar diplomácia előtt álló lehetőségekről Afganisztánban, avagy mi legyen szegény PRT-vel. A Magyar Külügyi intézet oldalán olvasható, itt egy link a pdf file-ra.
