Ezt a cikket még a februári baglani csatangolásaim alapján írtam a Narancsba, csak nem jelent meg ezért meg azért, mostanra meg már jórészt elveszítette az aktualitását a műveletek meg a Hizb-tálib csatározások miatt. A biztonsági helyzet tehát más, a Hizb-tálib egyensúlyról írottak szintén nem aktuálisak. De azért kirakom ide, hogy ne érezzem úgy, hogy fölöslegesen szívtam vele. Még annyi update, hogy a cikkben említett Hadzsi Tadzsalának leégett a háza, állítólag az egyik gyermeke meg is halt. A rendőrség szerint gázrobbanás volt, de persze ki tudja. Ezek másodkézből származó infók.
Az egyre erőszakosabbá váló afganisztáni háborúból már a magyar katonák által felügyelt, eddig viszonylag csendesnek számító Baglan tartomány sem tudja magát kivonni. Baglan az elmúlt évben kimondottan veszélyessé vált, rendszeressé váltak a harcok a kormányerők és az ellenállók közt, és a NATO-csapaterősítésekkel ez alighanem csak romlani fog. A fejlesztések szintén csak lassacskán haladnak előre. A Narancs februárban egy hetet töltött a környéken.
Hadzsi Tadzsalára nem könnyű ráakadni. Az építészvállalkozó Kabul, Pul-i-Kumri (a tartományi főváros) és Mazar-i-Saríf között ingázik, és sehol nem marad tovább néhány napnál. Fél, hogy elkapják. Az afgán férfi együtt dolgozik a Baglan tartományban működő magyar tartomány újjáépítési csoporttal (PRT), a Magyar Honvédség fő afganisztáni egységével, már két iskolát épített. Most fél, hogy a környéken egyre aktívabb tálib ellenállók ezért bosszút állnak rajta. Nem ő volna az első, akit a lázadók elintéznek, mert együttműködtek az afgán kormányt támogató NATO-val. "Egyszer telefonon megfenyegettek. Mondtam nekik, hogy nincs mit szégyellnem, a saját országomat építem. De nagyon komolyan veszem a dolgot" - mondja a Narancsnak. Hosszútávon Európába akar jönni.
Az elmúlt években Afganisztán biztonságosabb környékei közé tartozó Baglan egyre veszélyesebbé válik. Lassan a háborúdúlta délafgán tartományokra hasonlítanak az állapotok. Az elmúlt évben a kormány a tartomány legsűrűbben lakott részének, a Baglanon keresztülkanyargó észak-déli főút melletti településeknek harmada-fele fölött gyakorlatilag elveszítette az ellenőrzését. Rendszeressé váltak az összecsapások a kormányerők, az őket támogató NATO-csapatok és a különböző ellenálló csoportok között. Afgán sajtóhírek szerint az elmúlt hetek harcaiban legalább hetven ember veszítette életét, köztük négy német katona. A harcok az afgán kormányerők képzését végző Honvéd alakulatot, az ún. OMLT-t is érintik, bár erről pontos információkat nem közöltek. A nemzetközi fejlesztési szervezetek egyes járásokat már messziről elkerülnek. Újságíróként is egyre nehezebb dolgozni, külföldi civilként lassan közlekedni se lehet - áprilisban egy japán tudósítót, decemberben egy francia tévéstábot raboltak el a lázadók, ők azóta sincsenek meg.
A főúton az ellenállók és ilyen-olyan haramiák sarcot szednek, embereket, gépkocsikat rabolnak el. Sok településen teljesen ők jelentik a hatalmat, saját igazságszolgáltatásuk van, és annak rendje és módja szerint adót fizettetnek az emberekkel. "Minden tanárnak ötszáz vagy ezer afgánit [10-20 dollárt] kell fizetni nekik havonta. Van, akit kényszerítenek, hogy főzzön rájuk, vagy hogy vegyen egy puskát és álljon be harcolni. A parasztok tíz százalékot fizetnek a termés után" - mondta a Narancsnak Nurulla (sok afgán csak egy nevet használ), egy középiskolai tanár Baglan Markaziból, ami az egyik, az ellenállók által ellenőrzött terület. "Havonta egyszer-kétszer megtámadják a rendőrőrsöket, aztán, ha jönnek a katonák, akkor eldobják a puskáikat és akkor senki nem tudja, hogy harcosok-e vagy civilek" - mondja. A tanár ugyanakkor hozzáteszi, hogy a helyieket nemigen bántják az ellenállók, bár a tartományi tisztviselők közül többet megöltek.
Megerősödésüknek áttételes hatása is van. "A közbiztonság romlása miatt sokan elkezdtek fegyverkezni" - mondja Mohammed Aszem, egy baglani parlamenti képviselő. Legalább két kormánypárti milíciáról tudni, és sok afgán szerint ezek a csoportok, noha elvileg a kormány fizeti őket, hogy szembeszálljanak az ellenállókkal, maguk is résztvesznek a rend aláásásában. "Nappal a kormánnyal vannak, éjjel meg a tálibokkal" - vigyorog mindentudón Szajed Manszúr Naderi, egy másik képviselő. Arra is volt példa, hogy kisebb ellenállócsoportok feladták a harcot és átálltak a kormány oldalára. Az egyensúlyozás a harminc éve háborúzó afgánoknak a vérében van.
Az erőszakban és a politikai korrupcióban minden bizonnyal tényező a kábítószer-kereskedelem is: Baglan a fő tranzitútvonal a déli és az északi tartományok között. Harún Mír kabuli politikai elemző szerint nem annyira politikai erőszakról van szó, mint inkább bűnözésről, ami az afgán állam csődjéből fakad. A növekvő káoszhoz szerinte hozzájárul az új rendőrfőnök gyengesége is, aki nem mozog annyira otthonosan a helyi fegyveres szervezetek között, mint az előző.
Baglanban két fő ellenálló csoport van: a tálibok, akik a feltehetőleg Pakisztánban rejtőző tálib fővezérnek, Mohammed Omár mollának felelnek (legalábbis formailag), és a Hizb-i-Iszlámi nevű szervezet, ami már a szovjet háborúk idején az egyik legjelentősebb politikai-fegyveres csoport volt itt. Az erősebb párt, a Hizb homályos, kétarcú valami: noha része a fegyveres ellenállásnak, mégsem sorolható egyértelműen az ellenség sorai közé. Több tartományi kormányzót ad Kelet-Afganisztánban, például a szomszédos Kapisában, és Baglan politikai elitjét is át- meg átszövi befolyása. A nemrég leváltott kormányzó, Akbar Barakzai volt Hizb-tag, és a legveszélyesebbnek tekintett járás, Baglan Dzsadír kormányzója, Amir Gül is - feltehetőleg ezért nem bántják az ellenállók. Hasonlóképpen, az ellenállókat részben kormányzati befolyásuk védi meg a katonai leszámolástól - legalábbis így vélekedik Mohammed Aszem, a parlamenti képviselő. Néha még rokoni kapcsolatok is vannak a két oldal között: a Dahna-e-Huri-i járás kormányzójának állítólag a saját fia a helyi tálib parancsnok. Nem tudni, pontosan hány fegyveres lázadó van, a becslések ötszáztól több ezerig terjednek, noha ez utóbbi valószínűtlen.
A két csoport maga sem egységes. Egy nemzetközi fejlesztési szervezet képviselője arra panaszkodik, hogy nem tud tárgyalni az ellenállókkal, mert minden körzetben más parancsnok van, aki a saját szája íze szerint intézi a dolgokat. A Hizb és a tálibok március elején csúnyán össze is kaptak, a harcokban több tucat ember meghalt. A konfliktusban közrejátszhatott az is, hogy a Hizb nemrég béketárgyalásokat kezdeményezett a kabuli kormánnyal. Pakisztáni újságok szerint inkább csak a sarc feletti vitáról volt szó.
Az ellenállók főleg helyiek, esetleg az északi Kunduz tartományból jöttek, de vannak köztük pakisztániak, sőt egy-egy arab és csecsen iszlámista is előfordul. De többnyire az ország fő népcsoportjából, a pastuk közül kerülnek ki: hagyományosan ez adja a kormányellenes mozgalmak etnikai bázisát. A két szervezet a pastuk lakta környékeken erős, és elsősorban az általános elégedetlenségből, az állam gyengeségéből, a korrupcióból, a munkanélküliségből táplálkozik. De vannak olyanok is, akik egyszerűen ellenszenvvel figyelik a külföldi katonákat. Egy férfi a tartományi kormányzó által tartott meghallgatáson a Narancs füle hallatára arról beszélt, hogy álmot látott, amiben Mohammed próféta jelent meg neki, és felszólította: hirdesse az igét, hogy a külföldi katonák az afgánok ellenségei, és az igazhitűek mind csatlakozzanak a tálibokhoz.
Arra feltehetőleg egyik csoport sem képes, hogy az egész tartomány felett átvegye az ellenőrzést. A Barack Obama amerikai elnök által tavaly novemberben bejelentett afganisztáni csapaterősítések részeként Baglanba is újabb katonák érkeznek, hogy elbánjanak a lázadókkal. Körülbelül háromszáz amerikai jön a tartományba, a 10. hegyi hadosztály 1. dandárjából. Ez az erőszak növekedéséhez vezethet középtávon.
Baglanban mindenki arra panaszkodik, a képviselőtől a boltosig, hogy semmi jelentős fejlesztés, beruházás nem történt az elmúlt kilenc évben, a környező tartományokhoz képest. "Nem épült semmi. Látja ezeket a szép házakat itt-ott, de azok mind kormányépületek, vagy magánházak" - legyint Szohrab, egy 40 éves ács Pul-i-Kumriban, jól kifejezve az összhangulatot. Ez részben persze túlzás: a magyar katonák és civilek, a különböző nemzetközi fejlesztési ügynökségek sok iskolát, klinikát, miegyebet építettek, valamennyi utat is felújítottak. De ahhoz képest, hogy Baglan a befolyó segély tekintetében az egyik legjobban támogatott tartomány az országban, az eredmények tényleg szerénynek tűnnek. Nagy beruházás nemigen készült. "Régen volt rendes jövedelmünk, mert Baglanban volt ipar. De ma mindenki munkanélküli. Pul-i-Kumri iparváros volt, de ma semmink nincs. Hova lett a sok külföldi segély?" - panaszkodik Mohammed Aszem, a képviselő. Akbar Barakzai, a márciusban leváltott kormányzó mindezzel egyetért, azzal a kitétellel, hogy az ő hivatali ideje alatt "rengeteg fejlődés volt". Baglan, mint minden afgán vidék, persze tényleg rettenetesen szegény, de még viszonylag fejlett a kőkorszaki nyomorban élő déli tartományokhoz képest.
A kormányzat evidenciaként emlegetett korrupciója és bénasága, ami az egyik oka a fejlesztési pénzek elfolyásának, feltehetőleg annak is köszönhető, hogy Baglan etnikailag igen megosztott. Mind a négy fő afgán népcsoport - pastu, tádzsik, üzbég és hazara - jelen van, a kormányzat pedig folyton köztük egyensúlyoz. A kormányzókat átlagosan évente váltják, feltehetőleg részben azért, hogy mindenkinek jusson a hatalomból. A fontos politikai posztok megoszlanak az etnikumok közt.
A magyar katonákról általában jó véleménnyel vannak a meginterjúvolt baglaniak. Több ember is mondja: a katonák figyelmesek, tisztelik az afgánokat és "sokat mosolyognak". A jó vélemény nyilván abból is ered, hogy a Honvédség fő ereje, a tartományi fejlesztési csoport nem harcol, csak járőrözik és a fejlesztések biztonságáról próbál gondoskodni. Vagyis kevés a konfliktusforrásuk az afgánokkal. A gond az, hogy mindenki elégedetlen a fejlesztések tempójával, és vannak, akik a magyarokat is vádolják ezért. Sokan pontosan tisztában vannak vele, hogy Magyarország nem tud nagyon sokat áldozni Afganisztán fejlesztésére (évi kb. 600 millió forintot), de a legtöbb afgánnak már annyira elege van a felfordulásból, hogy ez egyáltalán nem érdekli.
