Szoval ott tartottam kb. egy honappal ezelott, hogy az amerikai tengereszgyalogosok milyen furcsa kevereket mutatjak a felvilagosultsagnak es az allatias agresszionak. Ennek az egesz hadviselesnek az a lenyege - es ennek eppen az Irakot megjart fiatal fohadnagyok, szazadosok, ornagyok es alezredesek a fo zaszlovivoi -, hogy a talibokat nem lehet legyozni egyszeru eroszakkal. Hogy lehet oket meszarolni, ameddig az ember akarja, ugyse fognak elfogyni, sot. Es ezert minden egyes nap arrol szol, hogy hogyan tudnak kezet nyujtani a lakossagnak, hogyan probaljak hasznossa tenni magukat, hogyan probaljak konkret dolgokkal - epitkezessel, aknaszedessel - demonstralni, hogy nem azert vannak itt, hogy a szaros orszagukat elvegyek meg hogy kitoroljek a fenekuket a Korannal. Kit erdekel. (Persze, nyilvan van kivetel szamos. Ezek csak a sajat tapasztalataim.) A lenyeg az, hogy itt nem haboru zajlik, illetve nem ugy, mint a filmekben. Nincsenek hadseregek. Alig vannak utkozetek. Ezert ilyen alacsony a body count. Ez nem hogy nem Vietnam, de nem is Irak.
Leszamitva akkor, amikor valaki veszi maganak a batorsagot, es a magas fubol ralo egy jarorre, mert olyankor viszont pokoli agresszioval vagnak vissza. Olyankor az van, hogy mintha gondolkodas nelkul belevezetnek akar a nehany fobol allo egyseget is a kemenybe. Ahogy egy fiatal szazados mondta, es ezt jol megjegyeztem magamnak, "ha megtamadnak, akkor viszont konyortelenul levadasszuk a koszos segguket a gecibe es kicsinaljuk oket. Erted mit mondok, haver, ugye?" Es a hatas kedveert nehany fotot dobott az asztalra, par halott ellensegrol (persze kolyok mind).
Aztan utana megint arrol beszelt, hogy mekkorat fociztak a sracok a molla gyerekeivel tegnap. Ertitek.
