Elhangzott itt, hogy szabadsagra volna szuksegem. A valosag ezzel szemben az, hogy kimagaslo formaban vagyok, nem ugy, mint az az amerikai ujsagiro, akivel tegnap talalkoztam a hotelben. Az arc eszakkeleten volt valami amerikai alakulattal ket honapot, es szerintem tuti, hogy poszttraumatikus stressz-szindromaja van. Beszoptak valami irgalmatlan rajtautest egy volgyben, az elso percben elvesztettek egy Humveet, masik ketto belesullyedt a sarba, tovabba beragadtak a geppuskaik, es meg a radio is elromlott. (Nem mintha nem lett volna tokmindegy, ugyanis valami miatt az egysegnek egyebkent sem volt air supportja.) Vegul az arcnak maganak kellett beulnie az egyik Humvee volanja moge, mert a sofor megsebesult, es kivezetnie a cuccot a kemenybol. Azota nincs annyira jol, eleg sokat cigizik, folyton errol almodik, es allandoan azt hajtogatja, hogy vissza akar menni "csak meg egyet". "Tuzharc kell, haver, tuzharc, ertsd mar meg!!!" - magyarazza hevesen gesztikulalva, mintha valami tuti uj drogrol beszelne, ami sajnos tul jo parhuzam, szoval kuss.
Tuzharc kell, haver
2010-02-20 12:50 - Szlankó Bálint
Címkék: afganisztán
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://drotontul.blog.hu/api/trackback/id/tr931775635
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.