Az állítólag napokon belül megkezdődő mardzsai offenzíváról annyit, hogy elég nagy szívásnak ígérkezik. A műholdképeken, amiket mutattak a leathernecki műveleti központban, öntözőcsatornák bonyolult hálózata látható, az épületek labirintusáról nem is beszélve. Azt nem hiszem, hogy a tálibok, akiknek ez az utolsó nagy erősségük a Helmand völgyében, akkora ellenállást fejtenének ki ezek között a házak között - ennél több eszük van -, de az tuti, hogy minden alá van aknázva. Az amerikaiak ennek megfelelően állítólag elég komoly veszteségekre készülnek.
(Azt már csak óvatosan kérdem meg, hogy vajon annak politikai vagy katonai okai vannak, hogy afgán egységeket raknak legelőre? Élénken emlékszem rá, hogy a franciák tavaly Kelet-Afganisztánban mekkora lelkesedéssel küldték maguk elé az afgán katonákat a veszélyesebbnek ítélt útszakaszokon, páncélzat nélküli dzsipjeikben. Az afgán hadsereg amortizációja havi háromezer ember körül van, igaz, ennek döntő többsége dezertőr.)
Ennél sokkal derűsebb viszont, hogy a kandahari reptéren összefutottam egy arccal az Associated Presstől, akit Isztambulból repítettek be öt hétre, direkt Mardzsa kedvéért. A csávónak viszont gőze sem volt róla, hogy mi történik, ugyanis senki nem szólt neki az offenzíváról. Csak annyit mondtak neki, hogy van egy afgán embed slot, ha érdekli. 2002-ben volt utoljára Afgánban, és tágra nyílt szemmel hallgatta, amint egy fotós a perspektívákat ecsetelgeti neki (mielőtt bölcsen felszállt volna az első kabuli gépre, mármint a fotós).
