Combat Outpost Cafferetta, Now Zad
Az észak-helmandi Now Zad különleges helyet foglal el az afgán háború történetében. Kiváló példája annak, hogy hogyan nem szabadott volna ennek az egésznek nekifogni. Amikor az angolok 2006-ban megérkeztek Helmandba, mindössze 3300 katonájuk volt ennek az óriási tartománynak az ellenőrzésére. Az afgán kormány noszogatására egyetlen szakaszt küldtek ide fel, saját józan belátásuk ellenére. Kabul ugyanis attól félt, hogy a tartomány északi részén, messze a britek által ellenőrzött tartományi fővárostól újraéled a tálib mozgalom, és addig kell eltiporni, amíg lehet.
Az "északi szakaszbázis-stratégia", ahogy végül nevezték, a tálibok eltiprása helyett kis híján katasztrófával végződött: az ember- és felszereléshiánnyal küzdő britek patthelyzetben találták magukat az ellenállókkal szemben. Now Zad egészen 2009-ig úgy nézett ki, mint a nyugati front az első világháborúban (a hasonlat Carter vezérőrnagytól, a dél-afganisztáni régió Nato-parancsnokától származik): egymással szemben álló, merev frontvonalak, amelyek jobb esetben néhány száz métert haladtak előre. Mivel nem volt elég emberük, a britek bombázással próbálták kimozdítani a tálibokat, amivel csak azt érték el, hogy a tízezres város rombadőlt és mindenki elmenekült a fenébe.
Ez persze a lehető legrosszabb módszer arra, hogy az ember elintézzen egy kormányellenes mozgalmat, mert az esztelen pusztítás csak az ellenállók oldalára állítja az embereket, még azokat is, akik eredetileg utálták a tálibok agyatlan, véreskezű mozgalmát. Akit jobban érdekel ez az egész, olvassa el Jonathan Fergusson rekem könyvét a brit hadsereg afganisztáni erőlködéséről: One million bullets: The real story of the British Army in Afghanistan.
A helyzet első ránézésre itt is javult azóta egy kicsit. A briteket 2008-ban leváltották az amerikaiak, és az elmúlt néhány hónapban akkora biztonsági buffert sikerült kialakítani a város körül, hogy elkezdtek visszaszivárogni a lakosok.
(Saját helyzetemben viszont egyenesen drámai javulas allt be. Vegre nem a foldon alszom, egy MRAP mellett, a csillagok alatt, ket halozsakba es nyolc puloverbe csavarva, hanem egy futott szobaban. Az arcok is szimpatikusabbak, kulonosen a civil ügyekért felelős szazados, akinek fiatal kora ellenere kis rancok vannak a szeme korul a sok mosolygastol. Mániákusan gépelt valami jelentést, amikor beállítottam, mellette egy másik laptopon a Wire ment, az amerikai gengszteres-rendőrös sorozat, ami Baltimore gettóiban játszódik. "Kiküldöm a tengerészgyalogosaimat Baltimore-ba, mielőtt idejönnének" - biccentett oda sem nézve. "A párhuzamok végtelenek.")
