Visszajöttem a fő tengerészgyalogos-bázisra. Elég volt Garmsirből: akár a tél beállta, akár a hadi sikerek miatt, de a környék elég nyugodt (bár volt egy öngyilkos merénylet két nappal ezelőtt), ennél többet felesleges ott eltölteni. Végre zuhany és internet!!!
Holnap megpróbálok feljutni Nawába vagy Now Zadba, ahol egy héttel ezelőtt még folytak a harcok. Mégsem írhatom azt, hogy Afganisztánban minden oké, ugye?
A kabuli merényletek nem olyan meglepőek, az ellenállók már többször bebizonyították, hogy képesek lépni a fővárosban is, bár gondolom, elég sok kísérletet meg is hiúsítanak. Azt nem értem csak, hogy miért akar még bárki a Hotel Serenában lakni, ez már nem tudom, hányadik alkalom volt. Az viszont lehet, hogy a vásárolgatós terveimet elhalasztom Isztambulig, egyre kevesebb kedvem van Kabulban az utcán mászkálni.
Mindenem tiszta por. A fekete táska szürke lett, ahogy a kék pulóver és a piros kardigán is. Ahogy én is. A kamera eddig bírja, majd meglátjuk, hogy még három hét múlva is működik-e. Némi szimpátiával nézem a katonákat, akik szinte megállás nélkül tisztogatják a puskájukat, mert az M4-es és az M16-os nem bírja ezeket a körülményeket, azonnal beragad (ahogy az angol SA80-as is, tényleg nem lehet ezt megoldani?).
Tegnap éjjel fél kettőkor értem vissza Delhibe egy másik támaszpontról, három arc keményen nyomja a konditeremben. "Soha nincs késő izmozni, haver" - válaszolják egyhangúlag, látván felvont szemöldökömet. Az iranyitokozpontban egy arc egy "Robbanoanyag" feliratu ladan ul a szamitogepe elott, konnyed kis karikakat fuj maga ele vekony, noies cigarettajabol. Az megvan a Harom testor Afrikabanbol, amikor a szokott legionarius megerkezik a vasutallomasra (Oran-Szidi bel Abbesz-Tokio), es a holtreszeg allomasfonok azt mondja neki, h "Hatul lefekhet a ladara, csak vigyazzon, ha dohanyzik, mert dinamit van benne!"?
