Meg kell mondjam, ahhoz képest, hogy mekkora állatok tudnak lenni ezek a csávók, különösen a közlegények (konkrétan verekedős sztorikkal szórakoztatják egymás esténként meg reggeli közben), feltűnően figyelmes és udvarias mindenki. Az előbb idejött egy arc, hogy menjek be inkább az ő lakrészükbe (istállójukba) számítógépezni, mert itt kint biztos nem olyan kényelmes. Igaz, az amerikaiak többsége, akikkel találkoztam, ilyen; de a katonák különösen.
A tábori lelkész mindenkit kihívóan "testvéremnek" szólít. Esténként istentiszteletet tart, ahol előbb keresztény popot tesz a hifibe, majd a tűzokádó amerikai protestantizmusra jellemző szigorral inti hallgatóit, hogy előbb-utóbb felelősséget kell vállalniuk bűneikért. Kevesen vannak, talán tízen, holott ez egy háromszáz fős tábor. A sátorban le vannak rámolva az ajándékcsomagok, amiket a t'gyalogosok otthonrol kapnak, ilyen-olyan csokik és ehhez hasonlók vannak benne (mindenben mogyoróvaj van). Bárki bejöhet és kiszolgálhatja magát. A dobozok oldalára valaki (gondolom a lelkész) ráírta, hogy "Csak annyit vegyél, amennyire éppen szükséged van. Ne feledd: a mohóság bűn!"
Ma megvolt a súra, demonstratíve a múlt héten felgyújtott iskola udvarán, el is jött jó sok mindenki, a környező falvak vénei, a tartományi és a járási kormányzó, meg pár feltűnően fontos amerikai és brit tábornok, akik Helmandot és a déli területi parancsnokságot irányítják. Úgy látszik, mindenkinek fontos, hogy a garmsiri járás ne essen szét azok után, hogy nagy nehezen sikerült stabilizálni. Egy angol és egy svéd zsoldos ("kontraktor") közé rejtőzve hallgattam a beszédeket, a két arc kicsit leizzadt, hogy ez tökéletes alkalom volna egy öngyilkos merénylőnek, és frankón gőzük nincs, hogy kik ezek az arcok, akik itt fel-alá mászkálnak.
Ja, és az igaz, hogy az istállókat nem fűtik, viszont kb. ötmillió dollár értékben berendezett konditerem (kondiistálló) van.
