Nagy nehezen kijutottam Leatherneckből. Most a Delhi névre hallgató előretolt helyőrségben vagyok, ami Helmand tartomány Garmsir kerületének északi végén helyezkedik el körülbelül, és lényegében egy kupac rommálőtt istállóból meg egy helikopterleszállóból áll. Nem tudom pontosan, mi a hely története, de rémlik, hogy a britek évekig erőlködtek itt, hátul van is egy kis emlékmű meg egy brit zászló, de már kivonták őket. (Hagytak néhány vicces graffitit, majd felrakom a képeket.) Helyettük 300 amerikai tengerészgyalogos van itt, a 2-2-esektől (2. gyalogezred, 2. zászlóalj).
A környék ma már meglehetősen stabil, a helyőrségig egyáltalán nem jönnek el az ellenállók, és egy angol pasas, aki fejlesztessel foglalkozik, azt mondta, ki lehet menni a bazárba mellény nélkül, amióta a tengerészgyalogosok kipucolták a tálibokat. Érdekes, hogy mekkora variációk vannak a tartományokon belül, nem? Helmand egyértelműen a legrosszabb tartományok közé tartozik, de ugy tűnik, vannak viszonylag normális részek is, még ennyire lenn délen is.
Borzasztó hideg van, majdnem meghaltam az éjjel. Hajnali négy körül hangosan elkezdtem átkozódni, hogy miért nem hoztam egy brutálisabb hálózsákot, de aztán reggel kiderült, hogy mindenki majd' megfagyott, pedig egészen ijesztő szerelésekbe csavarták magukat a csávók éjszakára. Ettől egy kicsit jobban érzem magam. A legtöbb helyen pedig fűtik a sátrakat, de úgy tűnik, ezek nem vacakolnak ilyesmivel. A katonák többsége kedvetlen arckifejezéssel botorkál az MRAP-ek között. Ma este valami komolyabb tüzet fogok rakni a padlódeszkákból.
