Végre! A tábor elterül a sivatagban, mint egy nagy folt, vakon bámul bele a sárga semmibe. A látóhatárt nem látni, mert nincsenek hegyek, itt vagyunk a laposság közepén. Sátrak mindenhol, egyenletes rendben, meg nagy konténerek, meg finom porral tele a levegő, meg rengeteg katona, az 1. tengerészgyalogos expedíciós dandár, vagy tízezer amerikai tengerészgyalogos, akik tavaly tavasz óta vannak itt, hogy kisegítsék az elakadt angolokat. Helmand a tálib ellenállás egyik fő fészke és az ópiumtermelés világfővárosa. Ebből a táborból irányítják a műveleteket, de maga a keménykedés a kis harci támaszpontokról és tűzbázisokról folyik, lenn a Helmand-folyó völgyében. Oda csak vasárnap jutok ki.
Kabulból egy nagy olasz propelleres repülőgép hozott le, csodálatos volt, hátulsóajtós szállítójármű, a falak mellé szerelt vászonülésekkel, rajtuk vegyesen amerikai, kanadai, ausztrál katonák. Egy amerikai újságíró végig arról magyarázott, hogy szerinte teljesen hibás az új háborús megközelítés (ami szerint nem kell szétlőni mindent, ami mozog, hanem el kell választani a helyieket az ellenállóktól), ugyanis éppenséggel a helyiek az ellenállók, legalábbis szerinte.
Az arc a jobb fülére egyáltalán nem hallott a sok háborútól ("mi van? állj a bal oldalamra!!"), viszont egyre jobban belemelegedve azt ecsetelgette, hogy mennyi érdekes fegyver van ebben az országban, ott van például a magyar AMD-65-ös Kalasnyikov, amiből a Honvédség adott pár tízezer darabot az afgán rendőröknek, na az például egy jó kis fegyver, hallod, azzal a futurisztikus csőszájfékkel, na az most 900 dollárért megy a pakisztáni bazárokban, mert a tálibok elveszik őket a rendőröktől, esetleg a rendőrök eladják őket, mert jobban megéri, mint dolgozni.
A jó hír az, hogy a t'gyalogosok már csak MRAP-eket használnak. Ezeket a bazinagy, több tonna páncéllal felszerelt, alulról áramvonalasított harci járműveket direkt az útszéli bombák ellen fejlesztették ki néhány éve. Elég bombabiztosak, szemben a Humveekkal, amelyek gyakorlatilag négy keréken járó (guruló?) koporsók. Egy fokkal nagyobb biztonságban érzem magam.
Az ebédlősátor barátságosabb, mint a kabuli. Közelebb van a plafon, fűtenek, vannak afgán katonák is, plusz van egy jó nagy halálfejes tengerészgyalogos-lobogó a bejárat felett, rajta a szívderítő felirattal: Mess with the best / die like the rest.
