Egy katonai bázis olyan, mint egy nagy, lélegző szörny. A generátorok mormolnak a háttérben, néha éles visítással elhúz egy szállítórepülőgép, hogy beleremegnek a sátrak, vagy végigrobog egy munkagép, egy harckocsi a konténerek közti úton, és a drótkerítés meg a betonakadályok, és egyébként is minden olyan ipari és nagy és brutális, még a menzasátor is akkora, hogy alig látni a plafont. Néhány nap és maga alá temet ez az egész, remélem, a holnapi géppel kijutok.
A ma reggeli interjúból nem lett semmi, mert az afgán emberem, aki egy amerikai újságnak is dolgozik, kapott egy fülest, hogy valaki bele akar vezetni egy benzinesteherautót az irodájukba, ahol pár amerikai lap meg rádió van, és elrohant, hogy átvigye a főnökét a Serena hotelbe. Ugyan nem tudom, hogy a Serena annyira biztonságos volna, de legalább nem kell odakinn fagyoskodnom reggel hétkor. Itt egy fotó pár afgán dolgozóról, akik nem úszták meg ilyen könnyen.
A New York Times azt írja, hogy az amerikaiak valami nagy offenzívára készülnek Helmandban. Egyelőre nem tudom, örüljek-e ennek vagy ne.
