A kabuli katonai repülőtér kicsit olyan, mint Bagram, szóval ilyen nagy lomha katonai bázis, csak persze sokkal kisebb, ilyen konténerek meg sátrak meg homokzsákok meg nagy munkagépek, és köztük sétálgató katonák mindenütt. Bagram amerikaibb volt, itt mindenféle van, franciák, belgák, ausztrálok, angolok, bolgárok, csehek, igazi közös Nato-erőfeszítés, mindenki együtt a porban.
Az előbb bekeveredtem egy sajtótájékoztatóra, két amerikai szenátor volt itt, az egyik Al Franken, a minnesotai pasas, aki a tavalyi választások után hónapokig pereskedett a mandátumáért, mert kábé egy szavazattal nyert és a másik arc minden bíróságra elment, hogy hátha. Franken azelőtt humorista volt, úgyhogy mindenki izgatottan várta a sajtótájékoztatót, hogy hátha mond majd valami vicceset, de nem volt túl érdekes.
Viszont az egyik újságíró mesélte, hogy amerikai katonák mutattak neki egy videót valami teljesen elpusztított afgán faluról, mert ugyan most az az új doktrína, hogy el kell választani a helyieket az ellenállóktól, de itt történetesen a helyiek voltak az ellenállók, úgyhogy kénytelenek voltak feltúrni mindent. Az arc azt mondta, nem írta meg, mert a szerkesztői úgyis visszadobták volna azzal, hogy ez "un-American". (To be fair, nekem nem az a benyomásom az amerikai lapokról, hogy ráülnének az ilyen sztorikra, nem beszélve arról, hogy igazából nem tudni, mi történt abban a faluban. Mégis.)
Órákig tartott, míg megtaláltam az internetsátrat itt a sok egyenkonténer közt. Megkérdeztem egy arcot út közben, bambán nézett rám és azt mondta: "Nem tudom, én arizonai vagyok." Mikor megy már a repülőm?!
