"Ők voltak itt a menők"

Origo, 2008. február 26.

Koszovó függetlenedésétől a legjobban nem az érzelmi nacionalizmustól alig látó és törő-zúzó belgrádi huligánok vannak elkenődve, hanem a Koszovóban élő, még megmaradt szerb kisebbség. Miután az albán lakosságot terrorizáló szerb államot és hadsereget a NATO 1999-ben kiűzte innen, nagy részük elmenekült. De még mindig vannak százezren, akik kétségbeesetten nézik a koszovói albán állam születését. Riport Koszovóból.

Régen itt templom volt.

Most combközépig érő betonakadály, magas acélkerítés, a tetején még egy sor drótkerítés, mögötte pedig egy őrbódé, benne egy rendőrrel. A szép régi ortodox templom persze még mindig ott áll e mögött a borzalom mögött, az utcáról jól lehet látni - ha az ember a főváros, Pristina felől jön a főúton és bekanyarodik a belvárosba, akkor még el is takarja a mellette lévő mecsetet -, de ez így már valami egészen más dolog. Bemenni sem lehet.

A komoly óvintézkedések ellenére fizikai veszély már nem nagyon fenyegeti az épületet, noha a koszovói albánok felgyújtottak párat az utolsó nagy villongásokkor, 2004-ben, hiába védi őket elvileg a KFOR, a helyi NATO-erő. A bódéban alszik az őr. Amikor megdobom az ablakot egy kővel, mint akibe villám csapott, felpattan és kijön, de aztán megnyugszik, csak egy újságíró. "Nem lehet bemenni, nincs pap, nincs itt senki. Zárva van" - hadarja.

Persze mindegy is. Nem kell senkinek a templom - már nincsenek itt szerbek.

A teljes cikk itt.