Origo, 2008. február 22.
Bepipult nacionalisták, hidegvérű nyugatosok, demagóg politikusok - mind-mind szerbek. Úgy érzik, hogy sarokba szorítják őket a közömbös, képmutató európaiak és az elrontott múlt, ami egy kicsit mindenki lelkén szárad. Ködös gondolatok a háborúról, az orosz messiásról és egy béka, amit le kell nyelni. Riport Belgrádból.
"Több mint dühös, haver" - mondja Igor pizzaevés közben az utcán gyalogolva, úton a tüntetés felé, amikor megkérdezem, dühös-e, amiért Koszovó kikiáltotta függetlenségét. A katonai gyakorlóruhát viselő szerb fiatalember az 1999-es koszovói háború veteránja, saját bevallása szerint maradandó lelki sérüléseket okoztak neki a borzalmak, amelyeknek tanúja volt a szerb erők és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg közi harcokban.
"Erről a gazságról mindenki tehet. Az albánok, akikről mindenki tudja, hogy nem civilizált nép, hanem törzsekben élnek a hegyekben, rohadt terroristák mind, Milosevic, amiért hagyta, hogy fegyverhez jussanak, aztán azt is, hogy lejárassuk magunkat az egész világ előtt a különítményeseink gazságai miatt, meg persze a nyugati politika képmutatása" - fejtegeti. Társa, aki maximum 18 éves lehet, lelkesen közbeszól, hogy "csak a háború lehet a megoldás", de Igor csak legyint, ő már látott olyat.
Folytatás itt.
"Több mint dühös, haver"
2008-02-22 20:44 - Szlankó Bálint
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.