Ebben a vitában mindenkinek elég határozott nézetei vannak arról, hogy az európai muszlim közösségek mennyire vallanak fundamentalista vallási nézeteket, mennyire internalizálták a liberális európai értékeket, meg ehhez hasonlók, de konkrét adatot elég keveset látni. Viszont van egy felmérés a Journal of Ethnic and Migrations Studies legújabb számában, amit a WZB Berlin Social Science Centre készitett 2008-ban török és marokkói első és második generációs közösségekben Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Hollandiában és Belgiumban (vagyis a teljes európai muszlim lakosságot tekintve nem reprezentatív).
A tanulmány a fundamentalista nézetek elterjedtségét méri, és azt, hogy ez hogyan függ össze más nézetekkel és a társadalmi-gazdasági helyzettel. Azokat tekinti vallási fundamentalistának, akik szerint a hívőknek vissza kell térniük bizonyos örök és megváltoztathatatlan szabályokhoz, amelyeket a múltban fogalmaztak meg; ezeknek a szabályoknak csak egy igaz értelmezése lehetséges, és ezek minden hívő számára kötelezőek; illetve a vallási szabályok elsőbbséget élveznek a világi törvényekkel szemben.
A felmérés szerint a fundamentalizmus elterjedt a vizsgált muszlim közösségekben: 60 százalék szerint a muszlimoknak vissza kellene térniük az iszlám alapjaihoz; 75 százalék szerint csak egyetlen értelmezése lehetséges a Koránnak és az minden muszlim számára kötelező; és 65 százalék számára fontosabbak ezek a szabályok, mint az állam törvényei. 44 százalék mindhárom állítással egyetért. A második generációs, vagyis Európában született muszlimok között kicsit alacsonyabbak ezek az értékek, és társadalmi-gazdasági helyzettel is korrelálnak a szokásos módon, vagyis a magasabb jövedelműek és végzettségűek között kevesebben vallják ezeket a nézeteket. A vallásos keresztények körében lényegesebben alacsonyabbak a fundamentalista nézetek.
A muszlimok körében elterjedt a mássággal szembeni ellenszenv. A kérdezettek 57 százaléka nem akar homoszexuálisokkal barátkozni, 45 százaléka nem bízik a zsidókban, és 54 százaléka szerint a Nyugat az iszlám elpusztítására tör; 26 százalék mind a három kijelentéssel egyetért. A keresztények körében ez 9 és 11 százalék, illetve 23 százalék szerint törnek a muszlimok a Nyugat elpusztítására (mind a hárommal egyetért 1,6 százalék). A fiatalabb muszlimok valamivel kevésbé osztják ezeket a nézeteket, ahogy a jobb társadalmi-anyagi helyzetűek és az iskolázattabbak is, bár a különbség kicsi. A fundamentalizmus és az ellenségeskedés korrelálnak, vagyis azok, akik fundamentalista nézeteket vallanak az iszlámról, sokkal nagyobb eséllyel gyanakodnak a melegekre, a zsidókra és a Nyugatra általában: az ő körükben mind a három érték kicsivel 70 százalék felett van. A nem különösebben vallásos muszlimok között alacsonyabb, 20 és 30 százalék között.
Elemzés gyanánt a cikk nem sokat tesz hozzá az adatokhoz, bár annyit megjegyez, hogy a törökök és a marokkóiak jellemzően vidékről vándoroltak be Európába, ami részben megmagyarázhatja ezeket a nézeteket. Másrészt érdekes, hogy az erős vallásosság és a fundamentalizmus a keresztények és a török alevik (síiták) körében nem korrelál annyira (vagyis lehet valaki erősen vallásos és nem fundamentalista), de a szunnita muszlimoknál sokkal inkább. Végül pedig a cikk leszögezi, hogy bár a fundamentalizmust nem kell összetéveszteni az erőszakra való hajlandósággal, de ha valaki meg van győződve ügye abszolút igazságáról, és ezt más csoportokkal szembeni bizalmatlansággal és ellenségességgel, illetve az attól való félelemmel ötvözi, hogy közösségét el akarják pusztítani, az egy kisebbséget indíthat arra, hogy a saját kezébe vegye a dolgokat.
