Az újságírók szerencsétlenkedése amúgy mindig külön showműsor az ilyen helyzetekben. Tegnapelőtt nagy nehezen bekönyörögtem magam egy, pont a frontvonal szélén álló üres épületbe, hogy egy kicsit jobban rálássak a másik oldalra. Amikor végül beengedtek az ajtón, akkor kiderült, hogy a ház gyakorlatilag egy üres, belül szinte teljesen szétrohadt héj, és így belül tekereg felfelé egy lépcső, amiből stratégiai pontokon hiányoznak lépcsőfokok, és csak ilyen létrákon lehet továbbmenni. Mivel hajlamos vagyok a tériszonyra, ettől majdnem rosszul lettem, de ugye ekkor már nem lehetett megfutamodni, úgyhogy falfehéren és remegő térddel felkapaszkodtam valahogy. Messze ezek voltak a legrosszabb pillanatok eddig.

Na mindegy, amikor felértem végül, az volt, hogy tele volt a tető ilyen random arcokkal, ami egyrészt azért volt komikus, mert lent külön szóltak, hogy nem érdemes nagyon gyülekezni, mert "vékony a plafon", és ha nagyon összesűrűsödünk ott, akkor leszakad az egész a ****be. A másik furcsa az volt, hogy össze-vissza álltak az arcok, holott tök világos volt, hogy orvlövészek vannak konkrétan szemközt, a Hilton tetején, meg még talán máshol is. Néhány fotós próbált valami fa mögé behúzódni, ami így kábé a ház falából nőtt ki.

Valamint volt egy pofa, aki az egyedüli sensible viselkedésként így lehúzódott a mellvéd mögé, nehogy úgy járjon, mint az a szegény egyiptomi újságíró, akit lelőttek a ****be, miközben az erkélyéről fotózott. Odakúsztam mellé, kiderült, hogy a Miguel Medina nevű csávó az AFP-től, akinek annyi fotója volt most a wire-ön. Bizonytalanul vigyorgott ki a Canonja mögül, aszondja, olyan "fura neki ez a helyzet", mert hogy ő alapvetően, get this, divatfotós, csak azért őt küldték, mert éppen "senki nem ért rá" a cégnél.

(Mondjuk ehhez képest elég vadul nyomja az arc, és biztosan nagyobb szerencséje volt, mint a John hogyishívjáknak, aki pár napja még itt lakott a hotelben, és akinek én már ****kemény portfólióit láttam Libanonból, de itt az első este kiverték az első fogát, összetörték mindkét objektívját, viszont cserébe nincs satphone-ja, úgyhogy nem tudta elküldeni a képeket. Pedig az, amin egy pofa Molotov-koktéllal rohan neki egy tanknak, az nagyon ott volt, értitek.)

Na mindegy. A téren lent meg ott álldogált a Hans Jaap Melissen a Radio Netherlandstől, aki egészen hihetetlenül hidegvérű pasas, ilyen szakértő szemmel nézegeti a barikádot, aztán aszondja, "hát ja, haver. Te toltad Libanont 2006-ban? [Bizonytalanul bólogatok, nem merem bevallani, hogy a tűzszünet napjára sikerült csak beverekednem magam az országba.] Az egy jó kis háború volt. Öt-hat hét, érted, aztán egy hét csillezés a tengerparton. Mi?" 

(De a legnagyobb arc különdíja természetesen megint a Zalán-Belényi párosnak jár, akik konkrétan az izraeli nyaralásukról jöttek át keménykedni, aztán tegnap azt mondták, hogy elég, és visszamentek Dahabba elvégezni egy búvártanfolyamot. Egymillió euró és egy-egy szuperkönnyű kevlársisak.)

UPDATE:

Aki cikkeket szeretne olvasni, itt teheti meg: Forrongó Kairó.