444.hu

Az aknagránát mennydörögve csapódott be jóval a kurd vonalak mögött; az iszlámisták direkt túllőttek a dombtetőn fekvő állásokon, a hátul lévő parancsnokságot célozva be. A kurdok ijedtséggel vegyes izgatottsággal pislogtak ki a magasra tornyozott homokzsákok közti kémlelőnyílásokon, le a városban lévő ISIS-állásokra, megpróbálva kiszúrni, hol van az aknavető. Az egyik tiszt néhány perc múlva már a mobilján próbálta elmagyarázni a légiirányítónak, hova hívja a légicsapást.

A repülőgép öt percen belül ott volt, de addigra az aknavető eltűnt valahol a házak között. A következő egy harci egységet célzott meg, a következő egy tankot. A kurdok igencsak rá vannak utalva a szövetséges légierőre: a két nap alatt, amit a frontvonalon töltöttem velük, vagy egy tucat légicsapást kértek, válaszul minden támadásra, amit az Iszlám Állam (ISIS) intézett ellenük a Szindzsár városának szélén fekvő dombokon. „Hálásak vagyunk a szövetségeseknek” – mondta Delgas Zebari ezredes, a 12. pesmerga dandár parancsnokhelyettese. „A segítségük nélkül lehet, hogy nem tudnánk tartani a területet.”

Folytatás itt.

Ezt a filmet áprilisban forgattam Szíriában, az Asszíriai Katonai Tanács nevű keresztény milíciáról, akik az Iszlám Állam ellen harcolnak. Sajnos nem sikerült beágyaznom, de ezen a linken meg lehet nézni. A producer Polgár Géza volt.

444.hu

Ha el akarjuk dönteni, kell-e támogatnia a Nyugatnak Ukrajnát az orosz aggresszió elleni harcában és mivel (pénzzel, fegyverekkel, Oroszország elleni szankciókkal), először meg kell tudnunk válaszolni azt a kérdést, hogy pontosan mennyire fontos a Nyugat számára Ukrajna és mekkora áldozatot hajlandó érte hozni.

A kérdés nem egyszerűen csak Ukrajnát érinti, hanem bizonyos alapelveket is. Egy ország nem rohanhat le csak úgy a másikat és annektálhatja egy darabját, ahogyan Oroszország tette a Krím-félsziget elfoglalásával. Az államok területi integritása sérthetetlen: ez a nemzetközi rendszer egyik legfontosabb alapelve.

Folytatás itt.

Ebben a vitában mindenkinek elég határozott nézetei vannak arról, hogy az európai muszlim közösségek mennyire vallanak fundamentalista vallási nézeteket, mennyire internalizálták a liberális európai értékeket, meg ehhez hasonlók, de konkrét adatot elég keveset látni. Viszont van egy felmérés a Journal of Ethnic and Migrations Studies legújabb számában, amit a WZB Berlin Social Science Centre készitett 2008-ban török és marokkói első és második generációs közösségekben Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svédországban, Hollandiában és Belgiumban (vagyis a teljes európai muszlim lakosságot tekintve nem reprezentatív).

A tanulmány a fundamentalista nézetek elterjedtségét méri, és azt, hogy ez hogyan függ össze más nézetekkel és a társadalmi-gazdasági helyzettel. Azokat tekinti vallási fundamentalistának, akik szerint a hívőknek vissza kell térniük bizonyos örök és megváltoztathatatlan szabályokhoz, amelyeket a múltban fogalmaztak meg; ezeknek a szabályoknak csak egy igaz értelmezése lehetséges, és ezek minden hívő számára kötelezőek; illetve a vallási szabályok elsőbbséget élveznek a világi törvényekkel szemben.

A felmérés szerint a fundamentalizmus elterjedt a vizsgált muszlim közösségekben: 60 százalék szerint a muszlimoknak vissza kellene térniük az iszlám alapjaihoz; 75 százalék szerint csak egyetlen értelmezése lehetséges a Koránnak és az minden muszlim számára kötelező; és 65 százalék számára fontosabbak ezek a szabályok, mint az állam törvényei. 44 százalék mindhárom állítással egyetért. A második generációs, vagyis Európában született muszlimok között kicsit alacsonyabbak ezek az értékek, és társadalmi-gazdasági helyzettel is korrelálnak a szokásos módon, vagyis a magasabb jövedelműek és végzettségűek között kevesebben vallják ezeket a nézeteket. A vallásos keresztények körében lényegesebben alacsonyabbak a fundamentalista nézetek.

Charlie Hebdóról már mindent megírtak, én csak két dolgot szeretnék mondani röviden.

1. A terrorizmus okai összetettek, ez erre az akcióra is igaz, leegyszerűsíteni nemigen lehet se úgy, hogy az arab-európaiak, arab-franciák nincsenek rendesen beilleszkedve, rossz gazdasági-társadalmi helyzetük miatt esetleg hajlamosabbak a radikalizációra és a többi (bár ezeknek egy része bizonyára igaz), meg úgy sem, hogy az iszlám, mint vallás, kultúrkör, civilizáció eleve hajlamosabbá tesz az ilyesmire, tekintve, hogy nem ment keresztül se reformáción, se felvilágosodáson, ahogy ezt mostanában szokás hangoztatni. (Bár fel lehet tenni a kérdést, hogy a vallás sokkal markánsabb túlélése az iszlám világban nem fékezi-e a liberális és racionalista értékek terjedését, de még ha ez igaz is, a konzervativizmus mégsem egyenlő a terrorizmussal.) Ezt nem tudom itt mind végigboncolgatni, nem is vagyok mindenben biztos. Most csak annyit, hogy az arab világ jelenlegi politikai-intellektuális-erkölcsi állapota kétségkívül katasztrofális, s ennek a szerepét tagadni a kóros arab terrorizmusban nem lehet.

Tunéziát leszámítva az összes arab ország autokrácia/diktatúra vagy véres polgárháború dúlja, jónéhány nem is igen tekinthető funkcionáló államnak. Ezek az országok szegények és elmaradottak, modernizációjuk féloldalasan vagy esetleg egyáltalán nem sikerült, még a fejlettebbek is csak a szerencsének (az olajnak) köszönhetik gazdagságukat, ami elég vegyes áldás. A politikai diskurzust még a stabilabb országokban is szélsőségesek, tehetségtelen alakok vagy gazemberek dominálják, az ujjal mutogatás, a mások (döntően a Nyugat) vádolása a régió bajai miatt, az antiszemitizmus, az elképesztő összeesküvés-elméletek, a zűrzavaros teóriák, az üldözési mánia bizonyos fokig áthatják a mainstreamet is. A józan és liberális ellenvélemény gyenge, bár a helyzet persze országról országra más. (Ha valakinek feltűnne, hogy mindez mennyire hasonlít Magyarországra: a helyzet még annál is sokkal, de sokkal rosszabb.)

444.hu

Anna Jurijeva 87 éves, olyan öreg, hogy emlékszik a második világháborúra. Azt mondja, akkor jobb dolguk volt, mert a kormány evakuálta őket az Urál mögé. Most egy, a hidegháború idején épített óvóhelyen – lényegében egy kiterjedt pincekomplexumban –, vagy hat méterrel a föld alatt ücsörög néhány hozzá hasonló idős asszonnyal meg a Down-kóros unokájával együtt. Odakint a felkelő tüzérség ütemes dübbenéseit hallani, ahogy veretik az ukránokat a néhány kilométerrel arrébb lévő donyecki repülőtéren.

Folytatás itt.