Sólyom László köztársasági elnök azzal küldte vissza az Országgyűlésnek a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényt, hogy az indoklás nélküli elbocsátás nem összeegyeztethető az Unió Alapjogi Chartájával, amely ezt tiltja. Sólyomnak abban igaza van, hogy a 30. cikk ezt tiltja. Az angol nyelvű szöveg szerint "[e]very worker has the right to protection against unjustified dismissal, in accordance with Community law and national laws and practices." 

A probléma az, hogy az Alapvető Jogok Chartája nem rendelkezik közvetlen érvénnyel az államokban. Nem arról van szó, amit Répássy igazságügyi államtitkár mond, hogy csak a magánszektorra igaz, a közszférára nem. Hanem arról, hogy - amint az 51. cikk kimondja - a rendelkezések csak az uniós intézményeket kötik és az uniós tagállamokat abban az esetben, amikor uniós jogot hajtanak végre. "The provisions of this Charter are addressed to the institutions and bodies of the Union with due regard for the principle of subsidiarity and to the Member States only when they are implementing Union law" (kiemelés tőlem).

Ezt az Európai Bizottságban is tudják. Egy bizottsági tisztviselő a munkaügyi biztos környezetéből megerősítette nekem, hogy nem tudnak olyan uniós jogszabályról, ami tiltaná az indoklás nélküli elbocsátást, az 51. cikk miatt az Alapjogi Chartának pedig szerintük nincsen ilyen közvetlen érvénye. A munkajog egyébként is tipikusan olyan terület, ahol a tagállamok nagyon féltékenyen őrzik a függetlenségüket - mondta. Kétségtelen, hogy indoklásaikban az EU-bíróság főtanácsnokai egyre gyakrabban hivatkoznak a Chartára, de kötelező érvénye ilyen esetekben értelmezésük szerint akkor sincs.  

UPDATE:

Bocsánat, azt hiszem, nem fogalmaztam teljesen pontosan. A Charta természetesen érvényes, ugyanúgy, mint az uniós szerződések. A benne foglalt jogokra vonatkozik a megkötés, ti. hogy "only when they are implementing Union law". Ezt a Charta maga mondja ki. Ez természetesen nem mindegy, bár ebben az esetben a végeredményen nem változtat.